Elhúzzák a nótánkat

Egyelőre kísérletképpen, csak a turisztikailag frekventált helyeken működő budapesti éttermek pályázhatnak: ha a nyári szezonban 4–7 fős cigányzenekart foglalkoztatnak, akkor a muzsikusok fellépti díját a Miniszterelnöki Kabinetiroda fedezi – 173 millió forintos keretéből.

Majoros János, a siófok-széplaki Piroska csárda és fogadó tulajdonosa is szívesen élne ilyen lehetőséggel, állami támogatás esetén visszahozná a cigányzenészeit. Majoros 2006-ban visszahívta egységébe a zenészeket, hátha több vendéget becsalogat velük. Nem jött össze, így aztán néhány szezon után kénytelen volt lemondani a bandáról. Mint mondja, jókora kiadást jelent egy zenekar, fizetni kell a jogvédő hivatalnak, azután a három-négy fős banda esténkénti, személyenkénti hétnyolcezer forintját, esetleg a szállásukat, a vacsorájukat.

A balatonföldvári Kukorica csárdában a nyolcvanas évek óta nem telt el nyár élő cigánymuzsika nélkül.

– Szerintem igenis van rá igény a vendégek körében – állítja Hoffmann József tulajdonos. – Ezt mi szolgáltatásnak fogjuk föl, nem úgy, hogy a vendég bejön cigányzenével és anélkül is. Kétségtelen, komoly kiadással jár; ma már nem lehet a gulyásleves árába sem beépíteni, hanem a profitigényt kell visszább venni.

A siófoki Szabó Piroska internetes blogot indított a cigányzene felvirágoztatására, 2009-ben még zenekart is alapított Balaton Koncert Cigányzenekar néven, de elmondása szerint érdeklődés híján „nem tudta eladni” őket… Pedig szerinte, ahogyan Juhász Gyula is leírta, veszélyben a magyar nóta.

Ma ez hatványozottan igaz, cigányzenészek ezrei tengődnek az országban munka nélkül.