Gyilkossággal megbélyegezve – Múltidéző

Pócspetri aprócska település Máriapócs szomszédságában, talán épp a híres búcsújáró hely hatására mindig is mélyen hívő katolikusok lakták. Különösen érzékenyen érintette hát őket az a harc, amelyet a II. világháború befejeztével a kommunista párt indított szovjet mintára a „klerikális reakció” ellen. Az egyházaknak persze semmi esélyük sem volt a megszállás alá került országban. Előbb az iskolák és a szociális intézmények fenntartásának alapjait jelentő birtokok elvétele történt meg, majd az egyházi szervezetek és egyesületek ellen indult koncentrált támadás, amelynek végeredménye rendeleti feloszlatásuk lett.

Aztán következtek az iskolák. 1948 tavaszán Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter bejelentette, hogy hamarosan beterjesztik az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Iskoláinak elvesztését a legtöbb egyház szótlanul tűrte, azonban a Mindszenty József bíboros vezette katolikus egyház ellenállt. A vidéken szolgálatot teljesítő papjait is erre utasította, akiknek többsége szívvel-lélekkel támogatta a hercegprímás törekvéseit.

A pócspetri plébános, Asztalos János sem tett másként. Arra kérte és biztatta a híveit, hogy segítsenek megakadályozni az egyházi iskola bezárását. Június 3-án az esti litánia után a tömeg a községháza elé vonult, s páran megpróbáltak bejutni a képviselő-testület ülésére, de azt két odavezényelt rendőr igyekezett megakadályozni. Dulakodás kezdődött, közben az egyik rendőr csőre töltött puskája elsült, Takács Gábor szakaszvezető holtan rogyott össze.

A hír pillanatok alatt szétfutott az országban. A Nyírségi Magyar Nép 1948. június 6-i, vasárnapi számának első oldalán hatalmas betűkkel közölte:
„Rendőrgyilkosság Pócspetriben – Elfogták a gyilkost és cinkosait – Asztalos János, az uszító plébános beismerő vallomása.”

Az országos lapok még provokatívabb címeket harsogtak, s mindegyik a belügyminisztériumi sajtóosztály közleményét hozta nyilvánosságra:
„Május 31-én Pócspetri község nemzeti bizottsága 6:1 arányban az iskolák államosítása mellett foglalt állást, és június 3-án este került volna sor a községi képviselő-testület határozathozatalára. Asztalos János, a község római katolikus plébánosa – aki a plébánia 150 holdas birtoka felett rendelkezik – beismerte, hogy június elsején a plébániára rendelte a község tanítóit. Tudomásukra hozta, hogy amennyiben a tanítók az egyházi iskolák államosítása mellett foglalnak állást, ki fogja őket közösíteni az egyházból. Június 3-án este kilenc óra körül mintegy ötszáz főnyi, felizgatott tömeg fenyegető és támadó szándékkal benyomult a községháza udvarára. A rend helyreállítására megjelentek: Takács Gábor rendőr őrvezető, aki hétgyermekes újgazda fia, valamint Hell Ferenc szakaszvezető. Királyfalvi (Kremper) Miklós volt zászlós, községi írnok és Kusnyér János a tömeg élén megtámadták Takács Gábor rendőr őrvezetőt, és tőle fegyverét elvéve Királyfalvi agyonlőtte Takács Gábort. A gyilkos és cinkosai beismerő vallomást tettek. Súlyosabban megsebesítették Takács László községi aljegyzőt is. A gyilkosság idején Asztalos János a harangokat félreverette, ugyanakkor a község összeköttetését biztosító telefonvezetéket elvágták.”

A pár száz lelkes falut még aznap éjjel megszállta az ÁVO, s rendőrök őrizték a be- és kivezető utakat is.

A szabolcsi faluba érkezett többek között Rajk László belügyminiszter, Péter Gábor, az ÁVO rettegett vezetője, sőt Kádár János is járt a helyszínen. Kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon a község szinte minden lakóját bántalmazták. Az ítélet rendkívül gyorsan, nyolc nap alatt megszületett. A Budapesti Büntető Törvényszék rögtönítélő bírósága Asztalos Jánost szándékos emberölés bűntettében való felbujtói bűnrészesség miatt, Királyfalvi (Kremper) Miklós községi írnokot pedig szándékos emberölés miatt halálra ítélte. A köztársasági elnök a plébános halálbüntetését életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatta, amit az Elnöki Tanács 1956 szeptemberében tizenöt évi börtönbüntetésre mérsékelt. A pap nyolc és fél évet töltött börtönben, végig a hírhedt Andrássy út 60. szám alatt. Királyfalvi (Kremper) Miklóst még aznap kivégezték. További tizennyolc személy kapott különféle „bűnök” miatt börtönt, de meghurcolták az egész falut, és tulajdonképpen a vádlottak padjára ültették az egész katolikus papságot.

Pócspetrin egészen a rendszerváltásig rajta ragadt a rendőrgyilkos jelző. Ám az 1989 tavaszán elrendelt perújítási nyomozás során bebizonyosodott, hogy a beismerő vallomásokat erőszakkal csikarták ki, s a szakértők bebizonyították, a fegyver véletlenül sülhetett el, tehát Királyfalvi nem gyilkos. A perújrafelvételt követően 1990-ben a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, és a per valamennyi vádlottját, köztük Asztalos Jánost, valamint Királyfalvit felmentette a vádak alól. A bíróság megállapította azt is: az úgynevezett Pócspetri-ügy előre kitervelt és tudatosan lebonyolított koncepciós per volt, amelyet azzal a céllal rendeztek, hogy megfélemlítsék a katolikus egyházat és híveit, letörjék az egyházi iskolák államosítása elleni ellenállást.

Királyfalvi (Kremper) Miklós sokáig jeltelen sírban nyugodott, majd csak a rendszerváltás táján kaphatott egy kis síremléket Budapesten. Ideiglenes nyughelyét július 8-án cserélték véglegesre, amikor hamvait a szülőfalu temetőjében helyezték örök nyugalomba.

A gyászszertartást a falu szülötte, Veres András győri püspök, a katolikus püspöki konferencia elnöke vezette.