Horváth Lászlóval nemcsak a főszerkesztőnket veszítettük el...

Tulajdonképpen rendjén van, hogy az újságíró nem lesz egészen öreg ember. Mert gyorsan él és sokat, benne van minden izgalomban és lázban, mert elsőként értesülve éli végig mások bajait és gyötrelmeit. Az újságíró ilyenkor mérgelődik, szenved, gyötrődik, panaszkodik, kesereg és dühöng, s mivel minden idegszálával átéli a mások gyötrelmeit, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy már nem megy tovább.

Olyankor aztán lefekszik, és meghal.

Hát még, ha ez az újságíró szerkesztő lesz, tucatnyi lap irányítója, egy semmiből teremtett óriási kiadóház tulajdonosa – amikor már százak, a családtagokkal együtt sok száz ember sorsa is nyomasztja. Mindez az elmúlt közel 40 év történése, amely 40 év, hisz emlékszünk jól, felért egy kisebbfajta háborúval.

Horváth Lászlóval nemcsak a főszerkesztőnket veszítettük el, hanem azt a barátot, akire, ha abból a sok száz emberből valaki bajba került, rá bizton számíthatott. Akár éveken át.

Temetéséről később intézkednek, a Szabad Föld nyomtatott kiadása a jövő héten búcsúzik Tőle.