Kapás van: Felhőben kap a busa

Két rokon változata ismert, a fehér és a pettyes busa (képünkön). Könnyen összetéveszthetők, a legfőbb különbség, hogy a pettyes teste márványozott, a hátúszójában 10 úszósugár található, míg a fehér busa hátúszójában csak 6 vagy 7. A harcsa után ez a legnagyobb testű halfajunk: noha az átlagsúlya 15-22 kiló közötti, a 25 kiló feletti példányok nálunk is gyakoriak. A fehér busa hivatalos horgászrekordja 69,1 kiló, míg a pettyesek között a 77,5 kilós példány a csúcstartó, ami egyben világrekord is.

A busa horogra tűzhető csalival nem horgászható. (Ily módon leginkább véletlenszerűen fogható, úgy, hogy például a pergetés vagy fenekezés során a horog kívülről akad a hal testébe.) A busa különleges módon táplálkozik: a kopoltyútüskéiből kifejlődött lemezes-szivacsos szűrőszervével gyűjti ki a vízből az ott lebegő mikroszkopikus növényeket és állatokat (például algákat, kis rákokat, rovarlárvákat, vízi atkákat).

Ezt tudva a horgászok speciális, úgynevezett felhőképző etetőanyagokkal próbálják lépre csalni, ami a horgászboltokban beszerezhető. (Az etetőanyag többek között tejport, gabonalisztet, aromát tartalmaz, sok horgász azonban egyénileg állítja elő a szerinte legjobb etetőanyag-keveréket.)

A horgász csónakból teríti el a vízben az etetőanyagot (vagy vízi pisztollyal lövelli szét), majd pedig (az úszós) szerelékét igyekszik a kijuttatott tápanyagfelhőben tartani abban a reményben, hogy a busa a horgot beszippantja. Ha áll a kapás, kapaszkodhat a horgász, mert izgalmas, nagy küzdelem következik.