Nádasok dalnoka

Leggyakrabban a tavakat, mocsarakat, állóvizeket kísérő, nem nagy kiterjedésű nádasok rejtekében hallhatjuk jellegzetes, fülbemászónak aligha mondható, nyers énekét. Nem feltűnő jelenség, tollazatára a sárgásbarna szín jellemző, amely a nyár végére kissé kopottas barnásszürkére vált. Hazánkban rendszeresen fészkel, a költőpárok száma 200 és 300 ezer közöttire becsült, mérsékelt csökkenést mutat.

Nálunk védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.

A nádirigó a trópusi Afrikában telel, onnan érkezik rendszerint áprilisban hozzánk és néz fészekhely után. Csésze alakú, mély fészkét a tojó a nádszálak közé szövi, a nyílt víz közvetlen közelében. Évente két fészekaljat nevel, amely 4-6 tojásból áll. (A fészekparazita kakukk leggyakoribb áldozata a nádasok madarai között éppen a nádirigó.)

Szitakötőkkel, pókokkal, vízi rovarokkal, apró halakkal táplálkozik. Vizes élőhelyeink megóvása, növelése az egyik legfőbb biztosíték a nádirigó hazai állományának megőrzésére.