Nyomorból a halálba repít – Vonatszörftől a mocsárfocin át a feleségcipelésig

VONATSZÖRF. Abban a dél-afrikai környezetben, ahol a népesség mintegy 20 százaléka analfabéta, az erőszak, a burjánzó szegénység, az alkohol és a droghasználat uralja a hétköznapokat, minden ötödik ember HIV-fertőzött, és az AIDS járványszerű méreteket ölt, a kilátástalanságban élő fiatalok egy rendkívül veszélyes hobbit találtak maguknak: a vonatszörföt. Száguldó vonatok tetején/oldalán különféle veszélyes kunsztokat mutatnak be. Sokak számára ez egyben a végállomás is: nem ritkán halállal végződik a mutatvány, lezuhannak vagy erős áramütés éri őket. A „szerencsésebbek” megússzák súlyos törésekkel, amputációval. De nem egyedül a nyomor luxusa a vonatszörf, jóléti országokból is megdöbbentő videók kerülnek fel az internetre. Marco Casino olasz fotóriporter hónapokat töltött a Johannesburg melletti Katlehong településen, és kisfilmet forgatott a jövőkép nélkül tengődő, 25 év alatti fiatalokról – a vonatszörfös zabhegyezőkről szóló alkotás a 2014-es World Press Photo multimédia-versenyszekciójában az első helyezést érte el. „Nem attól félek, hogy meg fogok halni. Attól félek, hogy hogyan fogok meghalni” – hangzik el a végszó a kisfilmben.

BUZKASHI. Talán a nehéz történelmi múlttal lehetne magyarázni, miért ilyen kemény nemzeti sporttal büszkélkedhet Ázsia néhány országa, például Kirgizisztán és Afganisztán. A buzkashi nem más, mint lovas póló kecskével. Merthogy a játék lényege, hogy két csapat nagyszámú lovasa egy döglött kecske felett viaskodik, azt próbálja minél többször a „gólvonal” mögé vagy az autógumikból kirakott körbe cipelni. Mindeközben bármi megengedett: ütés, lökés, rúgás. Szeretnénk hinni, csupán a népi legendárium színezte tovább az így is elég véres történetet azzal, hogy anno háborúk idején megkötözött hadifoglyokkal is játszották...

MOCSÁRFOCI. Állítólag fanatikus finn sífutók találták fel, amikor nyáron hó híján a mocsárban edzettek. Az első versenyt 1997-ben rendezték 13 csapat részvételével, de mivel a hülyeség ragadós, manapság már több mint 200 csapat rúgja – a sarat.

LÁPMERÜLÉS. 1985 óta minden augusztusban megrendezik Walesben a mocsári merülési bajnokságot. A fura maskarába öltözött embereknek egy 55 m hosszú árkon kell keresztülvergődniük, nyálkás növények között, elképesztő bűzben. Ráadásul a hagyományos úszótechnikákat nem használhatják, csak békalábat. A legjobbak másfél perc alatt gyűrik le az orrfacsaró távot. Ha ez nem lenne elég abszurd: a versenynek mountain bike-os verziója is van!

SAJTGURÍTÁS. A Brockworth nevű angol falu melletti Cooper’-dombon csaknem 200 éve nyargalnak a sajt után a „futóbolondok”. A verseny négy körből áll, amelyek során egyegy 3,5 kilós Gloucester sajtot gurítanak le a dombról. A feladat egyszerű: az győz, aki a leggyorsabban leér és elkapja a sajtot – ami a néhol 50 fokos szöget bezáró domboldal aljára érve akár 100-110 km/h sebességre is felgyorsul! Minden évben nagy számban történnek ficamodások, húzódások, törések; a rekordot az 1997-es verseny tartja, amelyen 33-an sérültek meg. Emiatt 2010-ben hivatalosan beszüntették a versenyt, azonban azóta is minden évben nem hivatalos keretek között gurulnak tovább a menekülő sajtok és őrült üldözőik.

BORSÓCÉLLÖVÉSZET. Érik bennünk a gyanú, hogy az angolok – ha versengésről van szó – nem komplettek! Ugyanis 1971 óta az angliai Witcham ad otthont a borsócéllövő bajnokságnak. A résztvevők köpőcső használatával próbálják minél pontosabban eltalálni a céltáblát. Egyes versenyzők annyira komolyan veszik a megmérettetést, hogy nem ritkák a lézeres célzással és távcsővel ellátott masinák. Sőt külön erre a célra próbálnak minél jobb aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkező borsófajtákat nemesíteni...

LÁBUJJSZKANDER. Akiknek rövid a körmük és gombamentes a lábuk, lábban erősebbek, mint bicepszben, 1970 óta vehetnek részt ezen a megmérettetésen. Az első versenyt egy angol kiskocsmában rendezték meg, majd 2003-ig tartották is ezt a hagyományt; ezután Bentley Brook Innbe költözött a rendezvény, és világbajnoksággá nőtte ki magát. A szervezők a teljes bevételt beteg gyerekek táboroztatására ajánlják fel minden évben.

EXTRÉM VASALÁS. Csakis egy férfinak (naná, hogy brit!) juthatott eszébe az a versenyszabály, hogy minél extrémebb körülmények között – például biciklizés közben, víz alatt, ejtőernyővel zuhanva – vasaljanak ki egy ruhaneműt. Speciel Phil Shaw sziklamászás közben vasalt egy jót. A zsűri azt pontozza, hogy milyen a mutatvány nehézségi foka, a vasalás minősége és gyorsasága, illetve a művészi attrakció kifejező ereje...

MÉHVISELÉS. Ez a sportág egészen biztosan megkérdőjelezi a résztvevők épelméjűségét! A versenyt Kínában szokták megrendezni. A lényege pofonegyszerű: megmérik a résztvevőket csupaszon, majd ugyanezt teszik méhestül. A győztest a méhek súlya alapján hirdetik ki. Az eddigi, egyébként Guinness-rekordot csaknem 39 és fél kilóval tartják – ez úgy 350 ezer méh viselését jelenti.

FELESÉGCIPELÉS. Először 1992-ben rendezték meg ezt a versenyt Finnországban. A férjnek a feleségével a nyakában/hátán kell végigfutnia a 253 méteres távot, természetesen minél rövidebb idő alatt. A pálya nehezítve van homokkal, fűvel és kavicsokkal, valamint száraz és vizes résszel is. Többféle stílust jegyeznek, például malachordófogáskor a férfiak a vállaikon átvetve cipelik az asszonyt, míg az észt stílus során az ara fejjel hátrafelé lóg, és lábaival kapaszkodik szíve választottja nyakán. Fontos szabály, hogy 49 kilónál nem nyomhat kevesebbet a nő; ha mégis könnyebb, akkor pluszsúlyokkal „egészítik ki” 49-re. Hogy megéri- e a macera? A győztes jutalma a feleség súlya – sörben.