Sürgősen bűnös kellett

Véres bankrablás történt 2002. május 9-én délben az Erste Bank móri fiókjában. A biztonsági őrt egy pisztollyal, a bank alkalmazottait és a helyiségben tartózkodó ügyfeleit egy Skorpió géppisztollyal agyonlőtték. A tettesek körülbelül fél óráig kutattak pénz után, de mindössze 7 és 8 millió forint közötti összeget tudtak magukkal vinni.

Óriási felháborodás söpört végig az országon. A lakosság és a politika mielőbbi eredményt követelt.

A rendőrség néhány óra múlva meg is nevezett két körözött gyanúsítottat: Farkas Róbertet és Horváth Szilárdot. Utóbbi annyira megijedt, hogy egy újságíró kíséretében másnap hajnalban fürdőgatyában berohant a börtönbe, hogy megkezdje büntetésének letöltését, amely elől addig bujkált.

Az egyik elkövető a bankfiók ajtajában állt, és technikai hibára hivatkozva elküldte az érkező újabb ügyfeleket. Később kiderült: azok az emberek, akik látták az illető arcát, ahányan voltak, annyiféleképpen emlékeztek rá. Volt, aki tejfehér bőrűnek, más jól szoláriumozottnak írta le őt. Egyik szerint szakállas, a másik szerint simára borotvált volt az arca...

Csak másfél hónap múlva lett újra gyanúsított: letartóztatták Kaiser Edét és Hajdú Lászlót. Egy Kiglics Attila nevű férfi, aki szintén részt vett erőszakos bűncselekményekben, vallott Kaiserre. (És Hajdú Lászlóra, aki egykori idegenlégiósként értett a fegyverekhez.)

Kiglics azt állította, ami igaz is volt, hogy Kaiser nem sokkal korábban sűrűn járt Mórra, mert volt ott egy barátnője. Azt is állította, hogy Kaiser rablásra tett előkészületeket. Ez is igaz volt, csak éppen nem a móri bankot, hanem a nickelsdorfi pénzváltót akarta kirabolni.

Meg is tette: két nappal a móri vérengzés után 40 millió forintnyi pénzt zsákmányolt.

Az is megfelelt a valóságnak, hogy Kaiser költekezni kezdett. Vásárolt például egy Breitling luxuskarórát – de nem a móri, hanem az ausztriai bűncselekményben szerzett pénzből. A gyanút tovább erősítette a 16-17 év közötti barátnője, aki azt vallotta, hogy a bűncselekmény idején Kaiser az egész napot vele töltötte az ő lakásukban. Csatlakoztak ehhez az alibiigazoláshoz a lány szülei is. A cellainformációk szerint Kaiser telefonja egész nap a barátnő lakásában volt – a nyomozók ezt azzal magyarázták, hogy otthagyhatta a bizonyítás megtévesztésére.

Tény, hogy Kaiser Ede csajozós, márkás kocsikat és drága cuccokat kedvelő, bizonyos körben vonzó ember volt, vett már részt bűncselekményekben, erőszakot is alkalmazott. Hát persze, hogy a nője meg annak a szülei alibit akartak bizonyítani neki, gondolták sokan.

A felismertetésen a pártatlannak tűnő tanúk azonban elég bizonytalanul állították, hogy ő állt az ajtóban, miközben odabent mindenfelé holttestek hevertek, és a bűntársa kereste a pénzt. De mondhatni, mind a nyomozók fejében, mind az újságoknak kiszivárogtatott információk nyomán a közvéleményben inkább a bűnösség vélelme körvonalazódott. Márpedig jogállamban a büntetőeljárás alapvető elve, hogy az a bizonyíték, amely nem bizonyítja minden kétséget kizáróan a vádlott bűnösségét, nem értékelhető a terhére.

A Kaiser-szálat tényleg végig kellett nyomozni.

Csakhogy miután ez előtérbe került, a nyomozás nem foglalkozott mással – azokat a tényeket pedig, amelyek cáfolni látszottak a vádat, igyekeztek elhallgatni.

Hajdú László jelenlétét a bankrablásnál például ki sem lehetett mutatni. Őt végül csak fegyverbeszerzéssel tudták megvádolni, a gyilkosságok elkövetésével egy harmadik, ismeretlenül maradt személyt vádoltak meg (aki nem is létezett). Bármennyire is nem érdektelen tanúk erősítették Kaiser alibijét, attól az még igaz volt.

Más is alátámasztotta ugyanis. Például, hogy a barátnő lakásán lévő vonalas telefonról Kaiser a bűncselekmény idején beszélt az Axa Colonia biztosító ügyintézőjével, de ezt figyelmen kívül hagyták.

Ha az eljárás idején létezett volna halálbüntetés, Kaiser Ede aligha érte volna meg, hogy megtalálják a móri bankrablás nyolc áldozatának valódi gyilkosait.

„Szerencséjére” jogerősen tényleges életfogytiglanra ítélték. Öt év múlva bizonyosodott be, hogy a bűncselekményt nem ő, hanem Nagy László és Weiszdorn Róbert követte el. Kaisert a móri vád alól fölmentették, más bűncselekmények miatt 18 év börtönbüntetést kapott.

A Szegedi Tudományegyetemen megtelt a rektori hivatal aulája, mert rengeteg embert érdekelt, mit mond minderről Dezső Antal ügyvéd, Kaiser védője és Ragány Zoltán egyetemi oktató, aki többször hangsúlyozta, hogy az eljárás kriminalisztikai baklövéseit az egyetemen kellene tanítani. A nyilvános beszélgetést a Pro Jure Egyesület a Szegedi Joghallgatókért szervezte.

Ha a nyomozókat magával ragadta is az általuk felállított koncepció, hogyan fogadhatta azt el a bíróság?

Ragány Zoltán az elsőfokú ítéletből idézte, hogy Varga Zoltán bíró szerint a bíróság tisztázott mindent, ami a büntetőjogi felelősségre vonáshoz „alapszinten szükséges”. Ha létezhet ilyen „alapszint”, akkor ez nemcsak az ítélet szakmaiságát, hanem az elvszerűségét is megkérdőjelezi. Ha a minden kétséget kizáró bizonyítottságot nem tekintjük kötelező elvnek, akkor közülünk bárki lehet nemcsak gyanúsított, hanem elítélt is – tette hozzá.

– El lehet-e kerülni, hogy a társadalmi türelmetlenség kisiklassa az igazságszolgáltatást?

– Ez egy örök mementó, amit minden jogásznak ismernie kell, hogy a jövőben ne fordulhasson elő hasonló – mondta Németh György Attila, a Pro Jure Egyesület alelnöke.

– Természetes elvárás, hogy a bűnöst meg kell találni és megbüntetni, nem?

– Keskeny ösvény van aközött, hogy a hideg jogi ész az áldozatokat tárgyaknak tekintse, az érzelmekre utazó bulvármédia pedig szenzációhajhász túlzásokat közöljön – jegyezte meg Bogdány Tamás elnök. – Ma már a józan szakmai érveknek, vitáknak is volna fórumuk az alternatív médiában, ennek pedig kiegyensúlyozó hatása lehetne az ügy megítélésére.

A hallgatók szerint a nyomozó, az ügyész, az ügyvéd és a bíró is ember – nem tudják teljesen függetleníteni magukat az érzelmi hatásoktól. De manipulálni nem szabad! Tilos úgy ítélni, hogy a vád nincs minden kétséget kizáróan bebizonyítva.

Emlékeztettem a fiatalokat Magda János történetére, akit egy kilencéves kislány meggyilkolásával vádolták, és bizonyítottság hiányában mentették fel.

Vagy Burka Ferenc és fia jelenleg is folyó ügyére, őket először elítéltek emberölésért, majd felmentettek, 45 milliós kártérítést is kaptak, majd nemrég újra vádat emeltek ellenük, és első fokon bűnösnek találták őket.

– Nem könnyű, de jogállami keretek közt egyet kell érteni azzal, hogy inkább járjon szabadon száz bűnös, mint egyvalaki ártatlanul üljön a börtönben – mondták végül.

– Akkor is ezt gondolják, ha potenciális terroristákról van szó? Nyugat-Európában több későbbi merénylő került a hatóságok látókörébe. Sokan felvetették: ha időben lekapcsolták volna őket, az ártatlan áldozatok még mindig élnének. De míg nem gyilkoltak, nem volt mi alapján lépni.

– A mai európai ember hozzászokott a jogállamhoz, de itt sem volt ez mindig így – felelték. – Ám ha föladnánk, ha egyszer-kétszer kiengednénk újra a szellemet a palackból, utána már nagyon nehezen lehetne oda visszazárni.