Szélmalomharc mindhalálig

„De ha ezt most leírja, meglehet, kitördelik a kis fákat” – utal Csepregi Gyula arra, hogy akadnak rosszakarói, de nem a faültetések miatt. Az életét a földeken töltő gazda nem csak fatelepítései számát tartja nyilván precízen: „Négy év alatt egy híján harmincszor ültem a vádlottak padján, egyszer elmeorvosi vizsgálatra is küldtek, csak azért, mert útjában voltam a terepjárós újgazdag vadászgató uraknak, pedig velük ellentétben soha nem vétettem a törvény ellen.”

Kereken egy évtizede a most 80 éves balatonszabadi gazdálkodó még egy vadásztársaságban volt földtulajdonosi közös képviselő és vadászmester.

„Tizenkét véres őzbakfejjel kezdődött – emlékszik vissza. – Néhány személy szemet vetett a földjeinkre. Elkezdték járni a területet a terepjáróikkal, néha iszonyatos pusztítást végeztek, egy alkalommal tizenkét őzbak fejét tették terítékre. Dán bérkilövők helyett a saját nevüket írták a papírokra, nem voltam hajlandó lekönyvelni. A vadászati hatóság arra az évre 16 őzbakra adott kilövési engedélyt, 33 került terítékre. Nem néztem szótlanul, hogy a dánok bírálatlanul vigyék ki a trófeákat az országból.”

Csepregi Gyulát ezt követően kezdték el vádolni különféle dolgokkal:

„Kukoricagórét loptam, sikkasztottam; rám fogták, hogy tilalmi időben vadkacsát lőttem. A bírónő nem értett hozzá, bizonygatták, hogy távcsöves puskával vadásztam vadkacsára. Az én vádjaim persze súlyosabbak voltak ellenük. Dokumentumokkal igazoltam, hogy a földtulajdonosi közösségünk területének vadászati jogát és a képviseletét is csalással szerezték meg; vadászterületet loptak, közgyűlési jegyzőkönyveket és más hivatalos papírokat, aláírásokat hamisítottak. A legérdekesebb: az új vadászegyesületük alakuló közgyűlésén készült jegyzőkönyvön az aláírásom is szerepelt, holott ilyen dokumentumot nem írtam alá. Hát csoda ezek után, hogy az útjukban álltam?! Azt is elérték, hogy elmeorvosi vizsgálatnak vessenek alá. Veszprémben megkérdezte a doktornő: Gyula bácsi, ki küldte magát ide? Ezután jött volna a hatvanadik tárgyalási napom a négy év alatt, de visszavonták a feljelentést.”

Felfüggesztett börtönre és pénzbírságra is ítélték Csepregi Gyulát különböző szintű bíróságok, ám a terepjárósokkal szemben indított perekben kevés eredményt ért el. A Szekszárdi Törvényszék azt legalább kimondta, hogy a terepjárósok valótlan dokumentumokkal (közgyűlési jegyzőkönyv, alapszabály) szereztek vadászterületet. „Az egyik tárgyaláson, amikor az uraknak bizonyítaniuk kellett volna, kiktől szerezték meg vadászatra a földterületüket, azt felelték: a kutyák megették a papírokat...”

A facsemete-telepítő úgy érzi, a kisembernek nincs esélye a befolyásos barátokkal rendelkező, helyi vadászgató elittel szemben.

„Kilencvenhét törvénysértést követtek el, szerintem. Több tucatszor fordultam a különböző hatóságokhoz. Harminckilónyi dokumentumom van, de hiába bizonyítják a csalásokat, lopásokat, egyéb bűncselekményeket, sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság nem tudja a jogot érvényesíteni, ki tudja, miért… Feljelentettem a különböző fokozatú ügyészi szerveket bűnpártolásért, írtam levelet Orbán Viktornak, hiába. Rendkívüli jogorvoslati kérelmet írtam – csak magam, ügyvéd nélkül – a legfőbb bírói fórumnak. Strasbourgig is elmegyek, nehogy azt higgyék az ellenfeleim, hogy csak mert 80 éves leszek, feladom. Nekem nincsen veszítenivalóm, és jól bírom még, napi tíz órákat dolgozom a földeken.”

„Régi történet, rég lezártuk, nem kívánunk Csepregi Gyulával foglalkozni” – üzenték megkeresésünkre a balatonszabadi gazdával egykor perben álló vadászok.

Ha a becsület, a tisztesség lenne az első ebben az országban, véli Csepregi Gyula, akkor a magafajta kisembert nem eltaposnák, hanem példálóznának az életével.

Senkinek sem kellő szőlőbirtokokat vásárol fel, hogy facsemetékkel telepítse be. A Sió partjára már százszámra ültetett fácskákat, mert valaha, fiatal korában is árnyas fák övezték a csatornát. „Ember, vigyázz rám, törékeny kicsi facsemete vagyok, ha megnövök, meghálálom” – írta ki melléjük egy táblára.

*

Beszélgetésünk után két nappal csöngött a telefonom. Csepregi Gyula hívott.

„Porig égett. Odavesztek a ruháink, a bútoraink. Leégett a házunk, amíg rokonok esküvőjén voltunk az asszonnyal. Amikor kijöttünk a templomból, akkor hívtak a hegyről: Gyula bácsi, ég a házatok. A középső és a felső szint odalett, az alagsor maradt épen, a pincével. Most már tényleg nincs veszítenivalóm. Úgyhogy nem adom fel!”

A tűzvizsgálati hatósági eljárás nem tudta egyértelműen megállapítani a tűz keletkezési okát – válaszolta érdeklődésünkre a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság.