Előbb-utóbb lesz aranyunk is, csak ki kell várni. Hát akkor – várakozzunk!

E nyáron a sportvilág összemérte a tudását szárazon és vízen.

Előbb hazánk adott helyet a vizes vb-nek, ahol igazi nagyhatalomként szerepeltünk.

A londoni atlétikai világbajnokságon már nem annyira rólunk szólt a versengés, bár két medáliával – Márton Anita súlylökésben szerzett ezüstjével és Baji Balázsnak a 110 méteres gátfutásban elnyert bronzával – azért hírt adtunk magunkról. Az éremtáblázaton a 24. helyen végeztünk. Voltak napok, amikor magyarokért nem kellett szorítanunk, és akadtak versenyágak, ahol negatív csúcsot állítottunk fel. Ilyen a kalapácsvetés, ahol ugyan Halász Bence eddigi pályája szép jövőt ígér, ám Németh Imrétől Pars Krisztiánig nem sokszor fordult elő, hogy a mieink ne az éremért forgolódtak volna a dobókörben. Most ez is megtörtént: 20 éves reménységünk a 11. helyen végzett, a mostani 74.45-nél jobb eredménnyel nyerte meg az U23-as Eb-t… A gerelyhajító Rivasz-Tóth Norbertnek sem ment zökkenőmentesen a felnőttek közé való beilleszkedés. Benne is U23-as Európa-bajnokot tisztelhetünk, ám a döntőbe jutáshoz szükséges 83 méteres szint túl nagy falatnak bizonyult számára. A sportszer 78,76 méterre repült a kezéből, ami csak a 21. helyhez volt elég.

Hanem Márton Anita! Az utolsó dobásánál még a negyedik helyen állt, s már-már búcsúztunk az éremtől, aminek pedig ő rendszeres szállítója. Aztán utolsó kísérletére nagyon összekapta magát, és 19,49 méternél esett le a golyó, amivel ezüstérmes lett – tegyük hozzá: barátságtalan, esős időben. Ideális körülmények között ez a dobás 20 métert is ért volna…

A finálé nem sikerült mindenkinek ilyen jól. A brit Mohamed Farah az utolsó versenyét 5000 méteren futotta, ahol három etióp zárta körbe. Míg a világsztár Kjelechával és Beregával viaskodott, a nevető harmadik, Muktar Edris elsőként vágtatott a célba, a kétségbeesetten finiselő Farah már nem tudta befogni. Hasonlóan balszerencsésen alakult a nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnoki aranyérmes Usain Bolt búcsúja a versenyzéstől. A jamaicai a 4 x 100 méteres váltó befutó tagjaként a harmadik helyen vette át a botot, és már kezdte ledolgozni a hátrányát, amikor a combjához kapott és elterült a pályán. Szerencsére nagyobb baj nem történt, csak meghúzódott, a társai ennek az okát a hideg időjárásban és a felesleges várakoztatásban találták meg.

Végül mi, magyarok jó szájízzel vehettünk búcsút Londontól: az 50 kilométeres gyaloglásban Helebrandt Máté hatodikként ért a célba.

S a hazai szakemberek a jövőt illetően bizakodóak: szerintük előbb-utóbb lesz aranyunk is, csak ki kell várni. Hát akkor – várakozzunk!