Kan-tártól az Anna-bálig

Csoda csoda hátán! Békés és Csongrád megye határán, Mezőhegyesen húsz műemléket tart nyilván a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, és további negyvennyolc épület, létesítmény helyi védelem alatt áll. Többségük a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság kezelésében van, nem egy a külterületi majorokban rejtőzik. Mezőhegyes 1984-ben még nagyközség volt, ebben a kategóriában az országban elsőként neki ítélte a Magyar Urbanisztikai Társaság a Hild János Emlékérmet. Egyébiránt Hild (1760 körül – 1811) építőmesteri tevékenysége igen jelentős a ménesek városában, jócskán meghatározta a helység arculatát.

– Hild János tervei alapján 1807 körül több diadalív is épült – meséli Hollós László tanár, aki régóta foglalkozik Mezőhegyes történetével. – A kisebb kapu homlokzatán eredetileg a koronás címer szerepelt, most bronz lófej látható a helyén, valamint az emlékérem adományozására utaló felirat. Egyébként a diadalív és a lófej a város címerében is fellelhető.

Mielőtt műemléki sétára indulnánk, tekintsünk vissza a múltba. A terület már a Kárpát-medencébe érkező magyaroknak is fontos volt. Elsőként Rogerius váradi kanonok 1241-ben említi egyik művében, „Mezew heges” alakban pedig az 1421-ből származó örökösödési oklevélben tűnik fel. A törökök és a tatárok által feldúlt, kietlenné vált térség alkalmas terepnek bizonyult a Habsburg Birodalom megcsappant lóállományának gyarapítására.

Erre a célra jó érzékkel javasolta a helyet Csekonics József vértesszázados II. József német-római császárnak.

A „kalapos király” 1784. december 20-án alá is írta a Császári és Királyi Ménesintézet alapítólevelét, majd a következő évben személyes látogatásakor kinevezte Csekonics bárót lótartalék-parancsnokká. A területen lényegében katonai irányítás zajlott, zárt településként működött, csak 1872-ben alakult ki az eszmei község, majd város. Máig mindent a lovak határoznak meg, nélkülük nem beszélhetünk Mezőhegyesről.

– A település fejlődésében kiemelkedő szerepet játszott Kozma Ferenc, Gluzek Gyula, D’Orsay Olivér, Podmaniczky Béla – sorolja a tanár úr. – Munkásságuk révén emelkedett a ménesbirtok a világ vezető mezőgazdasági üzemei közé, gazdasági iparágak nőttek ki, helyi kisvasút, villanyhálózat képviselte a fejlődést.

Egymással szemez a két ékszerdoboz, forgalmas út választja el őket egymástól. A Centrált 1885-ben eredetileg kiállítási pavilonnak építették, a százéves ménesbirtok ezzel mutatkozott be a pesti rendezvényen. Utána szétszedték, a fagerendákat megszámozták és vonaton szállították Mezőhegyesre. Az újjáépített tornyos palota felső szintjén szállodát alakítottak ki, melynek dísztermében találkozott Horthy Miklós többek közt Ribbentroppal. Az alsó részen helyezték el a tiszti kaszinót, a könyvtárat és az éttermet. (Ma polgármesteri hivatal és étterem van benne.) Az ország egyetlen megmaradt fagerenda vázas épülete műemlék, falain olyan színvonalú díszítő motívumokat fedeztek fel a restaurátorok, mint amilyenek a Gödöllői Királyi Kastélyban és a Parlamentben találhatók, alkotóik valószínűleg egy iskolához tartoztak.

– Az ott a „kan-tár” – szegezi tekintetét a túloldalon lévő másik jelentős műemlékre kísérőnk, Perlaki Edit, a mezőhegyesi József Attila Általános Művelődési Központ rendezvényszervezője. – Viccesen nevezték így a nőtlen gazdatisztek szálláshelyét a helyiek. A szemközti épülethez hasonlóan ez is fagerenda vázas, 1894-ben építették.

Eklektikus stílusú, oromzatán fából készült csúcsív, az ablakok felett kis előtető látható. Teljes külső-belső felújítása 2009-ben történt, egy ideig itt volt a polgármesteri hivatal, most a mezőkovácsházi járási hivatal kirendeltségét találjuk benne.

Mezőhegyesen a Monarchia hangulatát idéző épületek közé „befurakodtak” panelházak is. Elhaladunk mellettük, de tekintetünk nem rájuk irányulnak, hanem például a Hild János tervei alapján kivitelezett empire stílusú központi magtárra. A négyszintes létesítmény a római vezetékek motívumát formázza. Jelenleg üresen áll, de nem lesz nehéz új funkciót találni neki. Néhány utcával feljebb rácsodálkozunk a vasútállomásra, 1883 óta dacol az idővel. Bár a települést a régi időkben sem tartották a legnagyobbak közt számon, mégis pompás állomásépületet kapott, merthogy Ferenc József gyakorta látogatott ide a királyi ménes miatt.

Rajta kívül jártak még erre híres történelmi személyek.

Például Széchenyi István. Naplójába egyebek közt ezt jegyezte be 1823. május 14-én: „Láttam egy normann csődört, mely a tulajdon lányát kellett, hogy hágja. Az embereknek fogalmuk sincs a lótenyésztésről, és a dolog ismét úgy áll, hogy az ország (melyet ezek a lovak csak megfertőznek) sokat, és a császár még többet nyerne, ha Mezőhegyest elajándékoznák!” Személyes jelenlétén túl levelezéseiben is többször szót ejtett az ottani állapotokról, ami nem véletlen, hiszen szívügyének tartotta a magyar lótenyésztés megreformálását.

– Kossuth Lajos 1849. augusztus 1-jén és 2-án tartózkodott Mezőhegyesen, ahonnan három levelet írt a minisztériumhoz, de ezt megelőzően is többször tett említést a település stratégiai fontosságáról. Féltő gondoskodást mutatott az ott lakók iránt – ezzel hívja fel figyelmünket a ménesparancsnokság főépületének falán lévő emléktábla segítségével Perlaki Edit. – És büszkék vagyunk arra, hogy József Attila makói diákévei alatt, 1922–23-ban többször megfordult Mezőhegyesen, a református lelkészlakban, illetve a 47. majori írnoki lakásban lakott. A nyári szünetben diákokat készített fel pótvizsgára. Itt született Tavaszi ének című verse.

Lenyűgöző a hajdani parancsnokság épülete 1790-ből, a kőoszlopokon álló, svájci típusú, nyitott faverandának nincs párja. Az emeleten volt a kápolna mellett a parancsnok lakása, a lósorozási bizottság és a ménes főfelügyelőjének szobája, és itt találtak otthonra a segédtisztek.

Most a jelenlegi ménesgazdaság irodáiba léphetünk be. A kicsivel arrébb álló kaszárnyában pedig hotel működik.

„Lovardába belépés előtt helyet kérek!” – olvassuk a baleset-megelőzésre figyelmeztető feliratot a fedeles lovarda ajtaján. Hild János 1809-es remekműve az országban egyedülálló, ez volt az első ilyen létesítmény a lovak téli gyakorlására. (Illetve a második, de az első is itt épült, amit később tiszti lakássá alakítottak át.) A tetőn széliránymutató, toronyóra, a falon Kozma Ferenc-dombormű, távolabb a híres miniszteri biztos szobra, délre pedig az 1819-ben ültetett indiai eredetű platánfa.

Műemléki sétánkat a kocsimúzeumban fejezzük be, ahol a magyar fogatsport eszközei, köztük kocsik, szánok, lószerszámok, kocsisruhák sorakoznak. A Károlyihintókat a gazdasági vezetők használták a munkaterületen, télen tűzhelyen felmelegített téglát tettek a talpuk alá. A Görber-hintók ma is népszerűek, a legszebb példányokat esküvőkre kölcsönzik ki.

– Ezt a nehézveretes barokk lószerszámot 1936-ban készíttette Horthy Miklós az olasz király látogatására – mutatja az egyedi darabot kísérőnk. – Három, magyar tenyésztésű lovakból álló fogatnak kellett bevinnie az állomásról a várba az uralkodót. Mezőhegyes, Bábolna és Szilvásvárad egy-egy ötös fogatát kérték fel, de végül csak Mezőhegyes képviseltette magát, mindjárt három ötös fogattal. Így került hozzánk az összes lószerszám. Csak különleges alkalmakkor vesszük elő, amikor a „dísz ötös” szerepel. Például a füredi Anna-bálon, ahol évtizedek óta a mezőhegyesi ötös fogat viszi a bál szépét.