Karneválon pompázik - Nem véletlen, hogy ezt választották a szervezők

Nem véletlenül esett a szervezők választása a dáliára, hiszen virágformáinak hihetetlen gazdagsága önmagában is lenyűgöző, ugyanakkor vágott virágként is gyönyörű és tartós. A világszerte termesztett mintegy húszezer hibridje között a pompon alakú, a tűszirmú és az óriásfejű virágforma éppúgy megtalálható, mint a margarétaszerű, s a virágok – a kék kivételével – a szivárvány minden színében pompáznak.

Léteznek másfél méterre növő változatai, de egyre népszerűbbek az alacsonyabb, köztük az alig 40 centis, törpe formák. Nagy értéke, hogy júniustól egész nyáron át a fagyokig virágzik. A kora reggel szedett, teljesen nyílt virágai a legalkalmasabbak vágott virágnak.

A dáliát a spanyol hódítók hozták Mexikóból Európába a 16. században, nevét Andreas Dahl svéd botanikusról kapta. A jobb minőségű, laza szerkezetű földben díszlik a legszebben, napos, déli fekvésben. (Épületek, fák árnyékába ne ültessük.) Tápanyag-, meleg- és vízigényes, ügyeljünk, hogy a virágzás kezdetétől a végéig a földje ne száradjon ki. A törpe növésű, kis virágú fajták (amelyek magvetéssel is szaporíthatók) balkonládák, kőedények, virágágyak szegélynövényeiként is igen mutatósak. (Akár még a zöldségágyást is szegélyezhetjük velük.) A magasabbra növő fajtákkal a díszkertet gazdagíthatjuk: társíthatjuk nyáron virágzó egynyári díszekkel, díszfüvekkel vagy nyári hagymásokkal. Szebben mutatnak, ha csupán néhány változatukkal élünk, s azokból ültetünk nagyobb csoportokat.

Mivel fagyérzékeny, az őszi fagyok közeledtével ki kell szednünk a gumóit. A szaporítóképleteket szárítsuk, majd tisztítsuk meg, a száraikat – 10 centis csonk meghagyásával – vágjuk le, a gumókat pedig fagymentes helyen tároljuk a téli időszakban (jó, ha homokba, tőzegbe vagy fűrészporba ágyazzuk).

A gumókat május közepét követően ültessük ki, ezelőtt néhány héttel azonban érett szerves trágyával gazdagítsuk a földjét.

A szaporítóképleteket úgy osszuk darabokra, hogy mindegyiken maradjon némi szárrész, különben nem hajtanak ki. Amikor a dáliapalánták elérik a 4-5  leveles állapotot, csípjük ki a hajtáscsúcsukat, mert ezzel oldalhajtások képzésére késztetjük a növényt, amitől bokrosabb lesz és dúsabban virágzik.

Különösen széljárta helyeken a magasabbra növő hibrideket (karóval) meg kell támasztanunk, különben elfekszenek.