Körmenet és fényáradat

Régi hagyomány volt Szent István napján, hogy a látványosságok kedvéért a kispénzű falusi nép is a fővárosba özönlött. Az 1900-as évek elején jó hírként közölte az újság: „A vidékiek budapesti látogatásának megkönnyítésére az ország különböző részéből olcsó vonatok fognak közlekedni.”

Az 1930–40-es években, amikor a Gyöngyösbokréta Mozgalommal próbálták újjáéleszteni a hagyományokat, a népviseletbe öltözött csoportok bemutatóját mindig augusztus 20-ra időzítették. „Libamáj, kacsamáj, de jó volna belőle egy darab már!” – énekelték a városháza elé vonulók a korabeli filmhíradó lelkes beszámolója szerint.

Az államalapító halálának 900. évfordulóján, 1938-ban Szent István-évet hirdettek nagyszabású programokkal: a Szent Jobb országjáró körútra indult, Székesfehérváron leleplezték az uralkodó lovas szobrát. A Budai Várban akkor tartott Szent Jobb-körmenetet emelkedett szavakkal írták le a tollforgatók: „A pompa lenyűgözött mindenkit, aranyos palástú főpapok, daliás katonák, festői öltözetű testőrök, csillogó, nemes kövekkel ékesített díszmagyarok és a gyöngyös bokrétások színpompás népviseleteinek sora kápráztatta el a nézőket.”

A II. világháború után, 1945-ben sem változott az ünnep egyházi jellege, így adta hírül a sajtó: „Pontosan Szent István ünnepére érkezett haza az amerikai hadsereg jóvoltából a nyilasok által elrabolt Szent Jobb.” Az ereklyét az amerikai misszió vezetője adta át az érseki helytartónak, így nem maradt akadálya a körmenetnek, amelyet még két évig megtarthattak, a hagyomány csak 1947 után szakadt meg.

Keresztény királyunk arcát később  erősen átrajzolták, nem szentként emlegették, hanem a „haladás élharcosát” láttatták benne. A hívek még körmeneteltek, Kecskeméten viszont már az „új kenyér ünnepére” sereglett az Alföld parasztsága Rákosi Mátyás zászlói alatt. Két év múlva, mikor újra ebben a városban ünnepelt, már mint „országépítőt” diadalmasan fogadta a nép Rákosit – aki a szónoklatában azt ecsetelte: 100 és 100 faluból jelentik, hogy a parasztok „önszorgalomból” több terményt is beszolgáltatnak, mint kellene, s ez felér egy népszavazással.

Újabb egy év telt csak el, és Rákosit mint az „alkotmány készítőjét” tömjénezték. Az újságok „örömittasan táncoló” emberekről írtak, érzékeltetve, milyen sokan éljenzik a népköztársaságnak az ünnepnapra életbe lépett alkotmányát. „A főváros népe a bő termést, a paraszti munka aranyát, az új kenyeret ünnepelte. Munkásaink legjobbjai, az élmunkások a drága kincsért ekét adtak cserébe a parasztoknak” – közölte az 1948-as tudósítás. A háttérben pedig fejkendős parasztasszonyok szeletelték szorgosan az új kenyeret.

A Kádár-korszakban grandiózus vízi és légi parádéval köszöntötték a szocialista alkotmányt, falun pedig aratóbálba torkollott a kenyérünnep. Az első űrhajós emelte az ünnep fényét 1961-ben: megérkezett hozzánk Jurij Gagarin. A díszvendég – a korabeli fotók szerint – a hivatalos programot letudva, este már cigányzenére ropta Kádár János nejével a Margitszigeten.