Mikszáth tudott élni!

A két korábbi cikk Mikszáth két legfontosabb föltalálási helyéről adott szomorkás, illetve örömteli beszámolót. Az egyik, a jókedvű jelentés a szklabonyai emlékházban készült, amikor is Mikszáth születésének 140. évfordulójára, vagyis 1987-ben megnyitották az emlékházat. Láthatóan a szomszéd nép is megbecsüli az írót, de az a gyanúm – tette hozzá akkor a szerző –, a magyar oktatás kevésbé tartja fontosnak, hogy elhozza majd ide az iskolás gyerekeket.

A másik, az 1997-es riport pedig a horpácsi Mikszáth-ház kálváriáját sorolta.

Az első helyszín Mikszáth születésének, gyerekkorának helye, a második pedig az öregedő, a pesti zajoktól elvonulni vágyó író utolsó otthona, Horpács. Amit így mutat be: „Pompás kis falu ez a drégelyi várrom alatt. Szondy két apródja az én rétemen kergette a lepkéket. Egy völgykatlanban van elbúva az egész falucska, vasút nem vezet ide, még országút vagy megyei út sem, postája nincs, telegráfja még kevésbé, a dűlőutakat is a gyep és laboda veri fel. Egész életemben vágytam ilyen zugra, elrejtett fészekre.”

Hát akkor induljunk is útnak: elsőként irány Szklabonya! (És már most elnézést kérek, hogy meg sem próbálom méltatni minden idők tán legolvasottabb magyar íróját és munkásságát. Csupán csak műveinek felsorolása is meghaladná e lap terjedelmét. Bízom benne, hogy még ma is iskolai tananyag, ha meg nem, akkor még mindig ott van a műveiből készült tucatnyi film, a Fekete várostól a Mit csinált felséged 9-től 5-ig?-ig, a Noszty fiú esetétől a Különös házasságig. Én pedig, már csak szakmai ártalomként is, olvasgatom a húsz éven át Tisztelt Ház címmel írt országházi tudósításait; mit mondjak, kiugrálnának az Országház ablakán a mai fejenagyok, ha olyan hangon szólalnának meg a jelen tudósítói, mint tette azt Mikszáth…)

Szklabonya volt a szülőfaluja, amely 1910-ben, 40. írói jubileumát ünnepelve, Mikszáthfalvára változtatta nevét. Mikszáth ennek ugyan nagyon örült, de sajnos már az átnevezési ünnepséget nem élhette meg, abban az évben meghalt. Mondhatni, időben, hiszen Mikszáthfalva sem sokáig létezett: Trianon elcsatolta azt is, s hamar visszakerült az útjelző táblára ismét a szlovák név: Sklabiná.

A mostani határtól autóval pár percre van az emlékház. Ez nem az, ahová született, azt 1968-ban lebontották.

Megmaradt viszont az a ház, amelyben az író a gyermekkorát töltötte. Sajnos eredeti tárgyakkal itt nem találkozhatunk, kivéve egyetlen névjegyet, amelyen Mikszáth keze apró betűs írásával invitálja vacsorára egy barátját: „Elmaradás még fizikai akadályokkal sem menthető” – biggyeszti a végére a házigazda.

Egy rendben tartott, gondozott, szép és gazdag kiállítást láthatunk az író életéről, fotókkal és korabeli emlékekkel pótolva az elveszetteket. (Például itt láthatók azok az anyakönyvi bejegyzések, amelyek elárulják, hogy Mikszáthék neve korábban Mixádt volt.)

A vaskos vendégkönyv pedig mintha rácáfolna az 1987-es félelmekre, miszerint ide magyar diákok majd nem jönnek. Olvassuk csak el a kecskeméti Török Bálint bejegyzését: „Eddig jobbára csak az unalmas iskolai tankönyvek figyelemfelkeltőnek csöppet sem nevezhető lapjain találkozhattam vele. De ha valaki szórakoztató megfogalmazásra vágyik, érdemes egy Mikszáth-novellával kezdeni…”

Ha szinte nincs is eredeti Mikszáth-relikvia Szklabonyán, annál több az itteni életet megörökítő utalás műveiben; a táj, a falvak és azok egykori lakói elevenednek meg írásaiban.

Ma is látható például a Szent Vendel-kápolna, amely a Krúdy Kálmán csínytevéseiben szerepel. „Ön elhozza a pénzecskét, és leteszi például a szklabonyai határban a Szent Vendelin-kápolna északi ablakába, mondjuk, pont éjfélkor. Rá tíz percre én megtalálom, és helyébe ugyanoda teszem az aktákat” – mondja az a bizonyos Krúdy, aki egyébként az általunk sokkal jobban ismert Krúdy Gyula nagybátyja, amúgy hivatásos betyár. Itt éppen egy Balassa nevű bárót szabadít meg számára fontos irataitól, amelyeket aztán ötezer forintért lehetett visszakapni a Vendelin-kápolna északi ablakában.

Aztán itt van a szklabonyai savanyúvízforrás. Mikszáth idejében is létezett, s ma is folydogál. Elsősorban a fiatal lányok jelentkeztek a vízhordásra, no meg a fiatal legények, hogy aztán a forrás környékén szerelmek szövődjenek. Erről a Hová lett Gál Magda című novellában olvashatunk, no meg ismerjük Mikszáth megjegyzését: „nem élnek erkölcsös lányok itt”. Vagyis a szerelmi szövődés olykor gyakorlatias mutatványokkal is bővülhetett…

Persze, sok minden már nincs meg. Például a kovácsműhely. „A mi falunkban a kovácsműhely pótolja a klubot és a kaszinót, főbenjáró dolgokkal foglalkozó perszónák itt beszélik meg előzetesen a közügyeket, ez levén a legalkalmasabb hely konferenciákra, mert leginkább áll összeköttetésben a kontinenssel.” Aztán nincs meg a Kollár-pajta, ahol a kocsirudat elfűrészelték, „nehogy meg találjon benne botlani valami részeg ember”, és nincs meg a vízimalom sem.

Ám nagyon is megvan Mikszáth húgának, Mariskának a síremléke, amivel ugyancsak bajok voltak. Ugyanis Mikszáthék protestánsok voltak, a temető meg katolikus, a hívők nem tudták elviselni, hogy az ő temetőjükben a protestáns síron nincs kereszt. Pereskedés indult, amit a Mikszáth család elvesztett, de mivel az ítéletben nem volt meghatározva, hogy mekkora is legyen az a kereszt, hát egy apró lyukat fúrtak a gránitkő tetejébe, s a mélyedésbe varrótűnyi kereszt került…

Mielőtt hazafelé, Horpács irányába tekertük a kormányt, naná, hogy megkóstoltuk a szklabonyai sztrapacskát.

Miután ma már egyetlen magyar sem él a faluban – igaz, Mikszáth idején is a 600 lakosból jó, ha 80 volt a magyar –, ajánlatos, ha a vendég megtanulja, hogyan is kell sztrapacskát kérni. Nos, ez így hangzik: „Prosím si bryndzové halušky a čapované pivo!” E varázsszavakat kimondva meglátjuk, csoda történik.

Ugyanis hamarosan megérkezik egy földöntúlian finom sztrapacska, tejfölösen, pörccel gazdagon meghintve, a hozzá leginkább illő korsó sörrel… Az sem okoz nagy bajt, ha még el tudjuk rebegni a borovička vagy a slivovica szavakat; ez esetben kapunk egy boróka- vagy egy szilvapáleszt, ugyancsak a két nép megértése jegyében.

Ha viszont azt mondjuk erőteljes magyar akcentussal, hogy sztrapacska (strapaćka), akkor egy adag savanyú káposztás galuskát kapunk, ami ugyan nem rossz, de azért nem az igazi. Megjegyzendő: életem legjobb bryndzové haluškyját hozta elő egy kislány, szerintem Mikszáth is megemelte volna slivovicás poharát…

No de akkor, lássuk Horpácsot!

A két helység között még harminc kilométer sincs, látható hát, hogy Mikszáth megöregedvén visszatért az övéi közé. Hogy miért? Mert „hogy ott és úgy végezzem az életet, ahogy kezdtem: gerendás kúriában, melyben, ha az egyik ablakot nyitom ki, a trágyadomb szaga özönlik be az udvarból, ha a másik ablakot nyitom ki, akác- és rozmaringillat oson be a kertből”.

A horpácsi kastélyról sem szólnék sokat – ide tényleg tessenek elvinni a könyvet már alig olvasó büdös diákságot! –, igazi kincsesház ez. Itt vannak kedves tárgyai, az életútjához kötődő dokumentumok, kéziratok, családi fotók, a tálalószekrény, egy velencei tükör, gazdag pipagyűjteménye, fotószerűen tökéletes portréja, a ház előtt pedig padon ülő szobra. S mintha ismétlődne a szklabonyi temetői eset: az emeletre vezető falépcsőn egy szószéknyi kiugrás található. Mert ez is egy katolikus falu volt, Mikszáthék pedig havonta egyszer meghívták a környék protestánsait a kastélyban tartott istentiszteletekre, ehhez kellett a szószék. És itt van a „néhai bárány” is bronzszoborként – ugye, emlékszünk: a gonosz Sós Pál csináltatott a kedves bárányból, Cukriból ködmönt… Berendeztek egy Fantázia szobát is, ahol egy szép enteriőrben az íróasztalánál alvó írót álmában veszik körül műveinek alakjai: Noszty Feri, Tóth Mari, s a hős Zrínyi is.

Amikor ide költözött, vásárolt egy 420 holdas birtokot.

A földszintes öreg kúria mellé 1906-ban helyi építőmesterekkel új kastélyt építtetett. Az épület homlokzati falán lévő Jókai Mór-dombormű nem pusztán arra a tanítványi megbecsülésre utal, amelyet Mikszáth szeretett elődje iránt érzett, hanem arra a tényre is, hogy az építkezést a Jókai Mór élete és kora című munkájának tiszteletdíjából fedezte. Mikszáthnak birtokával kapcsolatos örömét igencsak fokozta, hogy írói működésének 40. évfordulójára rendezett ünnepségre állami ajándékként megvásároltak itt neki még további 643 holdat, nagyobbrészt – Mikszáth választása szerint – a szomolyai erdőt. De ezzel is úgy járt, mint Mikszáthfalvával: a 40. évforduló évében, 1910 májusában meghalt.

A kastély és a birtok sorsa aztán úgy alakult, ahogy oly sok más kastélyé és birtoké. Az író halála után a család maradt az uradalomban, egészen 1947-ig, amikor is őket is kitelepítették mint osztályidegeneket.

Hogy hová? Horpácstól már nehéz lett volna kietlenebb tájat találni, így hát esetükben a kitelepítés helyszínéül Pestet jelölték ki… Erről a szomorkás történetről írt a Szabad Föld 1997-ben; a kastélyban ugyanis termelőszövetkezetet, majd községi tanácsot működtettek, a kertben géproncsok, horpadt benzineshordók, a kastély körül baromfiudvar, disznóól és szemét. Aztán gyermekotthonként működött, mígnem végre a ’90-es évek végén megkezdődött az épület rekonstrukciója. Ma ez Magyarország egyetlen Mikszáth-múzeuma.

Végül hadd szóljak arról a Mikszáth-portréban megörökített Mikszáthról is, aki igazi hedonistaként élvezte az életet. Gömbölyded termete utalhat ama bizonyos bryndzové halušky szeretetére, de jó, ha tudjuk: ő volt az ihletője a palóclevesnek, ennek a magyar Felföld zamatait őrző, ürühúsalapon főtt zöldbabos, krumplis levesnek, melyet tejföllel behabarva, kaporral meghintve komponált meg Mikszáth tiszteletére a dinasztiát alapító Gundel János.

És nagyon értett a női szívekhez – „Amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vagy kéréssel, vagy édes csókkal” –, s tudjuk azt is, hogy amikor a tollat letette, nem vetette meg a mulatozást sem. (Figyelem, diákság: ez is tananyag!) Nos, az 1860-ban nyílt Kék Macska mulató lett színhelye állandó látogatásainak, ahová Jókaival együtt járt. Sajnálatos módon a Kék Macska mulató orgiái több esetben rendészeti közbeavatkozást is kiérdemeltek. A híres Otto von Bismarck birodalmi kancellár fiának, Herbertnek egy este sikerült olyan részegre innia magát, hogy meztelenül parádézott a színpadon. A kiérkező rendőrök mégsem őt, hanem a közönség tagjait vitték el a Kék Macskából… VII. Edward walesi herceg is többször megfordult a mulatóban, mert szerelmes volt a szépséges énekes-táncosnőbe, Waldan Jeanettbe. S feljegyezték, hogy a szerb királynak, I. Milánnak egyetlen este alatt sikerült itt a népe nemzeti össztermékének 0,8 százalékát elmulatnia.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Ha Theodore Roosevelt, Amerika 26. elnöke is ott tartotta éjjeliszekrényén a Szent Péter esernyőjét, talán nekünk sem ártana…


SZÜCS GÁBOR
RIPORTJA

KÁLLAI MÁRTON
FELVÉTELEI