Nem elég tízig számolni

Hajba kapunk, vagdalkozunk, vagy csak duzzogva hallgatunk – a családi tűzfészeknek sok változata létezik. A munkahely sem mindig a béke szigete, egy apró konfliktus erőfitogtatássá vagy hatalmi harccá fajulhat, s a stresszt végül hazavisszük. A Védőháló a családokért program részeként, uniós támogatással ingyenes tréninget hirdettek Egerben, ahol megismerkedhettünk az erőszakmentes kommunikáció (EMK) módszerével. Nem elég tízig számolni, meghunyászkodni sem muszáj…

Néha a saját érzéseinkkel sem vagyunk tisztában, az érzelmi szótárunk hiányos. Csak azt vesszük észre, hogy frusztrál a világ, szorongunk, s fogalmunk sincs, mit tehetnénk. Ha a szükségleteinket nem tanuljuk meg kérésként megfogalmazni, az egészet feszültségként éljük meg. Néha egymás üzeneteit is félreértjük – magyarázta Sinkó Dániel közösségfejlesztő, kommunikációs tréner. A hatékony kommunikáció nem könnyű, jókora bátorság és sok gyakorlat szükséges hozzá. Gyakori probléma, hogy úgy hisszük: az egyik ember nyeresége feltétlenül a másik veszteségével jár együtt. Ideálisan úgy alakítjuk a helyzetet, hogy mindkét fél nyertesnek érezze magát. Rossz vért szülhet az is, amikor mindig az erejét, tekintélyét fitogtató családfőnek van igaza, főleg, ha hajlik az erőszakra is.

Körben ültünk a helyiségben. Volt köztünk háromgyermekes házaspár, akik szeretnének jobban szót érteni egymással, akadt vállalkozó, aki a beosztottaival nem találja a hangot, de eljött a tökéletességre törekvő anya is, akinek alig jut ideje saját magára. A családbarát rendezvényen a gyerekek a másik szobában játszottak, s bár a zaj kiszűrődött, senki nem utasította őket rendre – elvégre a békés módszert és az empátiát tanultuk. Értsük, s ne értsük félre egymás üzeneteit! – először ezt gyakoroltuk.

Később egy hétköznapi esetet jártunk körül, s kiderült: bármikor belesodródhatunk egy elmérgesedő konfliktusba, ahol jól jön a tudatos, határozott fellépés.

„Eldugult a mosogató” – mesélte a középkorú hölgy, aki munkahelyi vezetőként próbálta megoldani a helyzetet. Vendéglőjükben a beosztottak a vállukat vonogatták: „Majd kijön a Csabi, a vízvezeték-szerelő” – mondták, de nem jött, a szennyvíz meg csak pangott a mosogatóban.

„Nem izgatta őket. Annyira cinikusan álltak a problémához, hogy kis híján felrobbantam. Nem akartam, hogy elöntsön a méreg és olyat mondjak, amit megbánok, ezért hazamentem, felvettem a futócipőt, és kocogtam egy órát, hogy levezessem a feszültséget” – mondta a nő. Vajon kezelhette volna bölcsebben e helyzetet? – ez lett csoportunk vitatémája. Abban egyetértettünk, néha érdemes szembenézni a konfliktussal, s nem elfutni előle. Ha világosak a játékszabályok, tisztázott, kinek mi a felelőssége, akkor ritkább a vita, a sumákolás. Ha valaki dühös, megteheti, hogy hangot ad az indulatának – ha megfelelő formában teszi, ettől még nem lesz agresszív.

A csattanó: miután a főnöknő elment, az alkalmazott mérgében ráütött a mosogatóra, mire az kidugult – különben vártak volna Csabira ítéletnapig…