Pöfékelő böffentők – Ha azt gondolnánk, hogy nálunk nincsenek vulkánok, ez igaz is meg nem is

Vulkánok tüzén remeg minden kontinens. A kőzetlemezek alatt ugyanis mindent sűrű, olvadt és izzó „kőzettenger” borít. Ez az igen forró anyag olykor a felszínre tör, többnyire a vulkánok kürtőin át. A kiömlő olvadt bazaltlávák hőmérséklete 1250 Celsius-fokos is lehet.

A Vezúv 79-ben olyan erővel tört ki, hogy a kiömlő láva és tűzgőz minden útjába kerülő életet elpusztított Pompejiben. Erről az egyik szemtanú, ifjabb Plinius így számolt be: „Egyre forróbb és sűrűbb hamu hullott a hajóra, majd tajtékkövek meg fekete és átizzott. (…) Vesuvius hegyéből több helyen széles lángnyelvek és magas tűzoszlopok csaptak fel; vakító fényüket még növelte az éjszaka sötétsége.”

Az olasz kutatók a múlt év végén egy másik, a Vezúvhoz közeli szupervulkán, a Campi Flegrei aktivitása miatt aggódtak. Nem véletlen a szupervulkán elnevezés, mert ha kitör, akkor az sokkal nagyobbat szól, mint amit általában egy vulkán tud. Romboló hatása – különösen a felszínre és a légkörbe juttatott por- és kőzetanyag mennyisége miatt – az átlagos vulkán erejének több ezerszerese lehet. A Campi Flegrei ráadásul nem is egyetlen kürtőből álló vulkán, hanem kéttucatnyi kürtőn át képes okádni magából a pokol kénköves tüzét. Amikor 38 ezer éve kitört, a légkörbe juttatott por klímaváltozást okozott; az erejét az is mutatja, hogy amikor legutóbb, 1558-ban „aprócskányit” kitört, egy hegyet – igaz, nem túl magasat (458 méter) – hozott létre, amit így hívnak: Monte Nouvo, vagyis Új Hegy. Az ilyen típusú vulkánok pusztító ereje amúgy abból ered, hogy a mélyben található magma nem talál utat magának a felszínre, így az energia az egyre nagyobb magmakamrában gyűlik és gyűlik odalent, mígnem megtalálja a leggyengébb pontot, amin keresztül mégis kirobbanhat a felszínre.

S hogy érezzük a Föld mélyén szunnyadó energia erejét: amikor 1883-ban kitört a Krakatau (Indonézia), a kitörés és a nyomában keletkező cunami legalább 36 ezer embert ölt meg, a szökőár hullámai pedig elérték Nyugat- Afrika és Latin-Amerika partjait is.

Ha azt gondolnánk, hogy Magyarország szerencsés helyzetben van, mert nálunk nincsenek vulkánok, akkor ez a megállapítás igaz is meg nem is. Egyrészt a Kárpát-medence területén ma is akad olyan vulkán, amelyik akár ki is törhet, de erre azért kevés az esély. A székelyföldi Csomádról Vasile Lazarescu bukaresti professzor írt először az 1977-es vranceai földrengést követően. Azóta a budapesti ELTE vulkánkutatói is vizsgálódtak arrafelé, s a mért adatok nem valószínűsítik, hogy a 32 ezer évvel ezelőtt kitört tűzhányó ismét aktív állományba helyezné magát – igaz, ezt legkevésbé egy vulkánnál lehet tudni.

A Balaton-felvidéken, a Tapolcai-medencében már hárommillió évvel ezelőtt kialudtak a vulkánok, a mai Mátra területe pedig 16 millió éve nyugodt. De vulkáni tevékenység eredménye a Börzsöny is, mai legmagasabb csúcsai valójában kráterperemek. Ezeken a területeken nem várható kitörés, s ha mégis, lehet, akkor már ember sem él majd e tájon.

A vulkánkitöréseket sokféle módszerrel lehet előrejelezni: a terület gázkibocsátásából, a talajszerkezet megváltozásából, a környező vizek hőmérséklet-emelkedéséből, a föld rengéseiből, a felszín változásaiból. Előrejelzésre azért van szükség, hogy életeket lehessen menteni vele. Ám akadnak váratlan helyzetek is. Az idén márciusban, az Etna tetején tízen megsérültek, mert a hegy hirtelen megrázta magát. Pedig az Etna viszonylag jól előrejelezhető vulkán. Amire azonban erősen figyelnek a kutatók, az megint Izland, s az ottani Hekla. Tizenhét éve pihen a vulkán, de már annyi energia összegyűlt a mélyben, ami a felszínt is megemelte.