Barangoló - Falut ér a díszpáncél

DIÓSGYŐR VÁRA egykor romjaiban is őrizte királyi méltóságát. A rekonstrukciónak köszönhetően pedig ez lett az első, csaknem teljes mértékben helyreállított középkori várunk. Láthatunk itt lovagi tornát, van saját udvari bolond, és szerelemről is mesélnek az ódon falak.

Ország-világPalágyi Edit2017. 09. 07. csütörtök2017. 09. 07.

Kép: Diósgyőr Miskolc vár erőd kastély lovagkor vitéz építmény király 2017 07 19 Fotó: Kállai Márton

Barangoló - Falut ér a díszpáncél
Diósgyőr Miskolc vár erőd kastély lovagkor vitéz építmény király 2017 07 19 Fotó: Kállai Márton

Ha felkapaszkodunk a diósgyőri vár tornyába, és szemünket az Avas panelrengetegén túl emeljük, elláthatunk akár a tokaji borvidékig.

A mai panellakók talán bele se gondolnak,hogy a dicső középkorban mekkora hatalom szimbóluma volt a Buda és Krakkó közt félúton emelt erődítmény. Nagy Lajos király színe előtt itt hódoltak a dúsgazdag városállam, Velence követei is az 1381-es turini béke után. A lovagterem a második legtágasabb Európában, csak az avignoni pápai palota kihallgatóterme előzte meg.

Követek helyett ma kirándulók érkeznek, hogy különleges tárlatvezetésen ismerkedjenek a középkorral. Az elmúlt évben 140 ezren látogattak el ide. Számos rendezvény hívogatja a sokaságot, így például a nyári Középkori Forgatag vagy a Borsodi Fonó összművészeti fesztivál. A 2015-ben átadott Lovagi Tornák terén, ahol idén nemzetközi lovasversenyt is tartottak, csaknem négyezren elférnek.

– A lovagkirály építtette négy saroktornyos vár egyesítette egy erődítés és egy lakályos várpalota stílusjegyeit, olasz és délfrancia építészeti hatásokat ötvözve. Nem véletlen ez, gondoljunk csak Anjou királyaink nápolyi kapcsolataira, mindarra, amit Nagy Lajos a két nápolyi hadjárata során látott és tapasztalt, a sok magyar követjárásra Avignonba – tudjuk meg Lovász Emese régésztől. – A vár legizgalmasabb időszaka számomra a XIV. század, Nagy Lajos kora volt, amikor bár csak kis időre, de Diósgyőr az európai történelem jelentős helyszínét jelentette. Itt ünnepelte meg Lajos a lengyel királlyá koronázását, és itt írták alá a Velencével kötött békeszerződést, amikor maga a velencei dózse is vendége volt a várnak. Ezt az időszakot őrzi kőbe merevítve a diósgyőri vár.

Egy XIX. századi metszeten azonban azt látjuk, hogy ami mindebből megmaradt, „csak kőhalom”. Az erősséget pedig nem ostrom dúlta.

– A vár köveit az emberi kapzsiság hordattaszét. Amikor az utolsó tulajdonosa is elhagyta, a Koronauradalom része lett, az uradalmi prefektus pedig, hogy valami haszna legyen, kőbányának használta, bontatta a vár köveit.

Diósgyőr még így is megőrizte egykori körvonalait, a széthordott kövek pedig kis százalékban megkerültek. Így a vár melletti úgynevezett Déryné-ház falkutatásakor 196 darab faragott követ emeltünk ki, nagy valószínűséggel az északi szárny, a Lovagterem egykori építőanyagát.

A rekonstrukciót megelőzte egy tíz éven át tartó kutatás és elemzés, amely kiterjedt a korabeli analógiák (így Zólyom, Nagy Lajos abban az időben épült másik közeli vára) vizsgálatára is. Rom állapota ellenére Diósgyőr az egyik legjobban kutatott várunk volt.

Lovász Emese maga is szívesen tart előadásokat a látogatóknak, felidézve a lovagkirályt, akit a pápa egy levelében „általános főkapitányának, az Úr atlétájának, az egyház bajvívójának” nevezett. Úgy gondolja, az évezredes  értéket közvetítő rendezvények illenek a vár arculatához, mely élő, eleven, akárcsak a „holtából támasztott szerelem”.

Minden vasárnap megelevenedik a várudvar, akkor tart edzést a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend. A tárlatvezetők hétköznap is korhű ruhában munkálkodnak. Nekünk is így mutatták meg a királyné reneszánsz díszítésű hálótermét, ahol Mátyás király hitvese, Beatrix is fohászkodhatott gyermekáldásért. Hogy rövidke az ágy, azon ne lepődjünk meg: eleink félig ülő helyzetben aludtak,a kinyújtózott állapotot az elmúlással azonosították.

Megcsodálhattuk a kétszintes várkápolnát, melynek fülkéiben hajdan a papok gregoriánokat énekeltek, kihasználva a helyiség „mennyei hanghatását”.

Magunk is visszautaztunk a középkorba, s bár a 40-50 kilós teljes vértet nem öltöttük magunkra, de a fő fegyvernek szánt kétkezes kardot kézbe fogtuk. Az is elég súlyosnak bizonyult, nem csoda, hogy viseléséért a katonának dupla zsold járt. A várnagy és Francesco lovag a kedvünkért párviadalt rögtönzött, s kiderült, nem lehetett könnyű a lovagok élete.

A gyerekek hajdan hét esztendeig csak apródsorban voltak, majd újabb hét évig gyakoroltak a lovaggá avatásra várva. A nemes urak a gyermekeiket ünnepkor díszpáncélba öltöztették, amelynek értéke egy falu árával vetekedett – így nem csupán a felelősség nyomta a fiatalok vállát.
 

Ezek is érdekelhetnek