Játszanak a gyerekekkel

Történt, hogy még augusztusban döntött a táblabíróság: az iskolát nem jogszerűen alapították, tehát nem létezik. Hiszen a megyei főtanfelügyelő 2014-ben anélkül rendelte el a katolikus gimnázium létrehozását, hogy előzetesen megszerezte volna ehhez a tanügy-minisztérium jóváhagyását. A katolikus gimi diákjai ezért ugyanabban az épületben, de mégis egy másik intézményben kezdték el a tanévet.

A diákok és szüleik, az iskolát fenntartó Erdélyi Római Katolikus Státus, a vásárhelyi magyarság tiltakozott, eredménytelenül (a fejleményekről szóló hírek itt olvashatók - a szerk.). Magyarország pedig emiatt nem támogatta Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez – a román médiumok ezt zsarolásként kommunikálják…

A katolikus gimnázium a város második legrégebbi oktatási központja. Jelenlegi épületeit a XX. század első évtizedében húzták fel. 1948-ban az iskolát megszüntették, az államosított épületekbe pedig az 1919-ben alakult Unirea (Egyesülés) líceum költözött. 2004-ben az épületeket visszaszolgáltatták az egyháznak. 2015-ben ide költözött vissza az újjáalakult Római Katolikus Gimnázium, átvéve az Unirea magyar tannyelvű osztályait. A megyei prefektus a visszaszolgáltatás jogosságát kérdőjelezte meg a napokban – a román politikai közhangulatnak megfelelően: minél kevesebbet kapnak vissza a magyar egyházak, annál kedvezőbb. A Státus pedig megvizsgálta a szerződést, amelyet az ingatlanra a marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal kötött, és úgy találta, hogy érvényét vesztette. Marosvásárhelyen két, nagyjából egyforma nagyságú etnikai közösség létezik, és ezt jó ideje mindkettő mint a legnagyobb traumát éli meg. Miféle nemzeti politika nem használná ki ezt a helyzetet?