Jogi esetek: Hidak, koronák
Néhány héttel ezelőtt fogászati kezeléssel kapcsolatos kártérítési ügyet ismertettem, s most megint ilyennel hozakodom elő. Már a történet kezdete is kísértetiesen hasonlít az előbbihez: egy lepusztult fogsorú páciens tíz év után ellátogat egy fogorvoshoz, aki megállapítja, hogy a fogsor maradéka mehet a kukába, s az egész mindenséget pótolni kell.
Hidak, koronák, több hónapnyi fúrás-faragás után elkészül a pótlás. A páciens fizet 250 ezer forintot, de nem elégedett az eredménnyel: fáj, begyullad, nem érintkeznek a fogak. Elmegy egy másik fogorvoshoz, majd az igazságügyi szakértőhöz, akik megállapítják, hogy az egészet nem így kellett volna megcsinálni.
Benn maradtak a gyulladt gyökérmaradványok az ínyben, a koronák alatt folytatódik a szuvasodás – az egész úgy rossz, ahogy van. A páciens erre megkeresi a fogorvost, hogy fizessen kártérítést, amiből egy rendesebb fogorvossal elkészíttetheti a pótlásokat. Az orvos elzárkózik – innen indul a per.
A beteg két dolgot kér: árlistát mutat, hogy a szakvélemények alapján mennyiből lehetne megcsináltatni a fogsorát rendesen, tehát ezt az összeget akarja kártérítésként; valamint igényt tart tízmillió forint nem vagyoni kártérítésre a szenvedéseiért és azért, hogy a munkahelyén a hiányos fogsora miatt lefokozták.
A fogorvos azt mondja, hogy ő a kellő gondossággal járt el, másrészt azt, hogy az általa elvégzett, nem a legkorszerűbb megoldást azért választották, mert a páciens olcsón és gyorsan kérte a beavatkozást. Vannak a híd-korona megoldásnál korszerűbbek, vele most ilyet szeretne kifizettetni a felperes kártérítés formájában – csakhogy ennek nincs jogalapja. Számos szakvéleménnyel később a bíróság előtt tisztán látszott, hogy a fogorvos valóban rosszul csinálta meg a beavatkozást, így már csak azt kellett eldönteni, mi jár ezért a felperesnek. A bíróság arra jutott, hogy visszajár neki a kezelés kifizetett ára, plusz az új kezelés árából annyi, amennyi a rossz kezelés nyomainak eltávolításához kell – de nem az egész új kezelés ára, mert az drágább, mint amit az első fogorvostól kért. Ráadásul a felperes rosszul járt az első látásra aránytalan nem vagyoni kártérítési kérelem miatt, mert ebből szinte semmit nem ítéltek meg neki. Így 90 százalékban pervesztes lett, ami azt jelenti, hogy a tetemes perköltség kilenctizedét neki kellett állni, ami elvitte a kártérítést.
