Miért kevés a gólya?

A korábbi évekhez hasonlóan az idén is
mintegy 500 pár fehér gólya foglalt
fészket a Körös–Maros mentén. Itt a nemzeti
park szakemberei évenkénti felmérésekkel
követik nyomon a gólyaállomány létszámváltozását,
egészségi állapotát, és a rájuk
leselkedő veszélyeket. A populáció létszámát
sok tényező befolyásolja, az egyik
ilyen, hogy milyen kondícióban érkeznek
vissza tavasszal – azaz találtak-e a telelőterületükön
elegendő táplálékot –, és zavartalan
volt-e az útjuk. Az idén a vonulásban
lehetett valamilyen hátráltató tényező, mert
más madarakhoz hasonlóan a gólyáknál is
kettészakadt a mezőny: egyesek egészen
korán, már márciusban megérkeztek, míg
mások csak április derekán.
Az időjárás szintén fontos közreható
tényező. Ha a tojásos, illetve a kis fiókás
időszakban többnapos hidegfrontok, esők,
viharok jönnek, akkor sok tojás vagy fióka
elpusztulhat. Az idén még áprilisban is
volt nagyobb hóesés, május vége felé
pedig egy hidegfront tört be a térségbe.
Valószínűleg ez az oka annak, hogy meglehetősen
sok fészekben egyáltalán nem
nevelkedett fióka.
Ahol szerencsésen kikeltek az utódok,
ott meg igen erősen fellépett a táplálékhiány
kérdése. Az aszály miatt nagyon
kevés vízfelület maradt, így a gólyák étlapjáról
sok helyen hiányoztak a halak és a
kétéltűek. Földi gilisztákat és ízeltlábúakat
(sáskákat, szöcskéket) találtak ugyan, de
ezekből nagyon sokat kellett megfogniuk
ahhoz, hogy megfelelően tudják táplálni az
utódaikat. Ez is hozzájárult, hogy idén a
szokásos négyfiókás fészkek helyett a háromfiókásak
vannak többségben – négyfiókásból
keveset, ötfiókásból pedig egyetlenegyet
sem találtak, sok fészekben pedig
csupán egyetlen fióka nevelkedett a Dél-
Alföldön. Remélhetőleg jövő tavasszal kedvezőbb
körülmények várják itthon őket.