Olvadó gleccserek titkai

Nemrégiben járta be a világsajtót annak a svájci házaspárnak a története, akik 75 éve indultak fel a hegyre, hogy megfejjék a teheneket, ám azóta sem tértek vissza, hiába várta őket hét gyermekük. Vélhetően eltévedtek, vagy netán megcsúsztak és a mélybe zuhantak. Csak annyi bizonyos, hogy az olvadó gleccser nemrégiben visszaadta tökéletesen mumifikálódott testüket.

A szakemberek szerint az alpesi államokban – elsősorban Olaszországban, Svájcban, Franciaországban és Ausztriában – több száz konzerválódott holttestet rejtenek a hegyek gleccserei, melyek körülbelül a század végére olvadnak el teljesen. Az áldozatok többnyire hegymászók vagy turisták, akik nem ismerték vagy nem tisztelték a hegy törvényeit. De úgyszintén előkerült több katona teteme, akik az első világháború óta pihentek a magas hegyek jégmezőjén. Az észak-olaszországi Dolomitokhoz tartozó Marmolada-hegycsoportban a Nagy Háború idején feszültek egymásnak az ellenséges seregek. Az áldozatok egy részét a gleccserek fogadták magukba, amelyek azonban most, az olvadásukkor visszaadják a katonákat.

Öt évvel ezelőtt két tiroli osztrák katona holtteste került elő, néhány évvel korábban, 2004-ben pedig az Ortles-Cevedale hegycsoportban három császári katona maradványaira bukkantak. Egy másik, 3000 méter magasságban lévő gleccser egy évszázad alatt elveszítette területének a felét: 420 hektárról 214-re olvadt.

A kincsvadászok paradicsomának számító területen elsősorban hadi felszerelések – evőeszközök, bakancsok, fegyverek – kerültek elő, de rábukkantak egy sziklába vájt erődítményre is. A csendőrök igyekeznek visszatartani a kincsvadászokat, ám nem sok sikerrel.

Ugyancsak egy gleccser adta vissza Alaszkában azoknak a katonáknak a holttestét, akik 1962-ben tűntek el egy lezuhant repülőgéppel együtt. A fedélzeten 52-en utaztak. A roncsokat néhány évvel ezelőtt fedezték fel, a katonákat pedig a Colony gleccser olvadása nyomán.

Már 17 tetem került elő. DNS-minták segítségével sikerült azonosítani őket, így a családtagjaik végre megadhatják nekik a végtisztességet.

De kerülnek elő repülőgép-szerencsétlenség áldozatai az Alpokból is. Az Air India légitársaságnak két gépe is lezuhant a hegységben, az egyik 1950-ben, a másik 1966-ban. A Bossonsgleccseren egy férfi néhány éve emberi maradványokra talált, amelyek minden bizonnyal az egyik szerencsétlenül járt gép utasainak testrészei.

A jégből kiolvadt szövetekről szakértők megállapították, hogy vélhetően nem egy embertől származnak.

És ha már Ötzivel kezdtem, vele is fejezem be. A 3200 méter magasságban 1991-ben megtalált tetem igazi világszenzáció lett, hiszen ilyen épségben több mint ötezer éves emberi maradványokat azóta sem találtak. Hasonló korú múmiák léteznek ugyan, ám azoknak hiányoznak a belső szerveik. Az egyre korszerűbb eszközökkel időről időre átvizsgálják Ötzit, s mind pontosabb megállapításokat tesznek. Az már nem újdonság, hogy Lyme-kóros volt, és utolsó vacsorája kőszáli kecskéből állt, köretként alakor búzával és páfránnyal.

Az egyik legnevesebb német nyomozó a közelmúltban azonban rekonstruálta Ötzi utolsó napjait, óráit is. A testén található – már gyógyuló – sebekből arra lehet következtetni, hogy a halála előtt egy-két nappal verekedésbe keveredett. Vélhetően az ellenfelei elől húzódott fel a hegyekbe a völgyben lévő faluból.

A nagy magasságban biztonságban érezhette magát, azonban hátulról, mintegy 30 méterről nyíllal meglőtték. A támadás halálos volt, az indíték pedig vélhetően a bosszú, ugyanis Ötzi értékes tárgyait nem vitte magával az elkövető – akinek kiléte minden bizonnyal örök rejtély, ezzel is gyarapítva a felderítetlen gyilkosságok számát…