Olyan, mint a fogmosás

– Alig tudtunk időpontot egyeztetni, mindig ilyen zsúfolt az élete?

– Általában igen, ráadásul most készülök a Spartathlonra, szeptember 29-én lesz a verseny. A 246 kilométeres táv mégiscsak nagy kihívás.

– Nyáron futotta le a 217 kilométeres Badwatert, amit a Kalifornia és Nevada állam határán húzódó Halál Völgyében rendeztek. A nők között a negyedik lett, ennyi siker nem elég egy évre?

– Teljesen más kihívásról van szó, a kettőt nem lehet összehasonlítani. A Badwater arról is szólt, hogy képes-e az ember 45 fokos hőségben, sivatagban megfutni a mintegy 3000 méteres szintkülönbséget. Nekem 36 óra alatt sikerült. Az Athén–Spárta távon pedig lehet jól, erősebb tempóban futni. Tizennégy évvel ezelőtt a nulláról kezdtem a futást, három év múlva már ultratávokat futottam, 2007-től pedig válogatott vagyok. Nagyjából négy év alatt értem el, hogy világszinten is az élmezőnyben jegyezzenek. Ultramaratont futni nem csak fizikum kérdése. Óriási önismeret kell, az ember minden versenyen szembesül a tűrőképessége határaival. Az ultrában 40 év fölött vannak jó eredmények, mentálisan addigra érik be egy futó. Több száz kilométeres távok teljesítése talán nagyobb lelki munkát jelent, mint fizikait. Érthető, hogy mindenkiben egyfolytában ott munkál a bizonyítási vágy.

– Hatszor futotta le a Spartathlont, háromszor lett első. Azt nyilatkozta, hogy futás közben többször kellett hánynia, és elsírta magát. Megéri?

– Ez nekem már „alapcsomag”. Az ultrafutás függőség, s mindig úgy állok hozzá a versenyhez, hogy nagyon jó lesz. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy adódnak kemény óráim. A férjem orvos, jó kezekben vagyok.

– Az ember egy sima nap végén is bezuhan az ágyba. Hogyan lehet futni több mint 40 órán át?

– Hétköznap én is kidőlök, de a futás felfokozott lelkiállapot. Figyelni kell az utat, hallom a kutyák ugatását, és persze jönnek holtpontok, amikor azt mondom: most megállok és lefekszem az útra. De rendületlenül szedem a koffeintablettáimat, néha pár másodpercre behunyom a szemem, és csak futok. Miután beérek a célba, már teljes sötétség borul rám.

– Mit szólnak a páciensei, hogy a doktornő időnként kivonja magát a forgalomból?

– Szurkolnak és alkalmazkodnak a versenyeimhez. Ha valakinek akut beavatkozásra van szüksége, a helyettesem ellátja. Tudják, a futás nekem olyan, mint másnak a fogmosás. Nem tudnék élni nélküle.