Pisztrángötös

Készséget hoztak, kérdi a gimnazista, Repárszky Ferenc, aki zsebpénzét egészíti ki. Nem kezdő már, dunabogdányi, a folyó mellett nőtt fel. Hároméves kora óta az apja viszi pecázni. Amit horgászatról, halról tudni érdemes, megtanulta. Ha horgászbotot nem hoztak, napijeggyel együtt bérelhetnek, ötszáz forint lesz, mondja, s ad mellé teli doboz csontkukacot, vödröt, mibe majd a kifogott halat tehetjük. Kölcsön botunk nem világverő, de kihúzható, van rajta damil, úszó, horog. A kifogott halat a vízbe visszadobni tilos, kilóját 1900 forintért a horgász elviheti, s ha nem ért hozzá, a közeli vendéglőben megpucolják vagy elkészítik.

Ennyi tudással a tavacska mellé állunk. Hal van benne bőven. Pöttömnyi gyerekek tapsikolnak örömükben, ha kifogták. Az idősebbeknél saját bot, orsó, csali, merítőháló is van. Halljuk, ma a vörösre harapnak a pisztrángok, csalit cserélgetünk hát, fehér kukacot pirosra. Mosolygunk is, ki itt halat fog, az mi  leszünk. Hát nem! Mellénk aprócska fiú áll, a nyolcéves Bata Bálint. Az apja okítja, horgot a földre nem teszünk, még rálépnek. A horgot messzebbre dobd! Azonnal kapása van. Ne rángasd, lassan hátrálj a bottal, halljuk az apát. Bálint hátrál, halat kiszed, a part felé fordítja, vissza ne ugorjon, a horgot kiakasztja. Új csali. Új dobás. Új fogás. Félóra alatt fog ötöt. Apa, még egyet, kérleli. Nem, fiam, ötben egyeztünk meg. Mielőtt leméretnék, Bálint gyakorlati oktatást tart: úszónktól a horgot lejjebb húzza, rajta csalit cserél. Szól, damil a vízre ne feküdjön, nincs hal, mi így ráharapna. Dobunk, a damil feszül, várunk. Dél körül jár, mikor megfogjuk a halunkat. Nem kapitális méretű – 37 deka –, de a miénk, meglesz az ebéd. Hol állunk a fogási versenyben, kérdezzük Harsányi Bencét. Gimnazista ő is, három éve lejár segíteni a tóra. Ezzel az eggyel nem rosszul, mondja diplomatikusan. Volt, aki két óra alatt 35 kilót fogott.

Fizetünk. Egy ezresből kijön a napijegy, a bérlés, a hal ára. Egy hal még jó lenne, azt megsüttetnénk mandulaforgácsban, a másikat fokhagymásan, álmodozunk, hanem a cédulát, mivel igazolnánk, hogy a halat itt fogtuk, elhagytuk, így megsüttetni nem tudjuk. Sebaj, megszerettük őt, falatnyit se ennénk belőle. Elajándékozzuk, hiszen mi annyit foghatunk még, amennyit csak akarunk.