Sanelöt érzés
A parfümök az orrunknál fogva vezetnek minket. Az illatok egyenesen agyunk ősi részére, a limbikus rendszerre hatnak, ahol az érzelmek lakoznak. Egy szép illat időgépbe ültet, meghitt hangulatokat idéz fel. „Ezt viseltem a szalagavatón. Ez volt az anyám kedvenc illata” – sóhajtunk, és késztetést érzünk, hogy azt a drága üveget a kosarunkba rakjuk.
Az egyik legnagyobb legenda a Chanel 5 parfüm. Ez a mindent túlélő illat, amit Marilyn Monroe éjjel viselt – pizsama helyett. Coco Chanel 1921-ben rendelte meg e parfümöt Ernest Beaux-tól azzal a felkéréssel: készítsen „nőillatot”. Ki ne álmodozott volna arról, hogy Chanel-illatfelhőbe burkolózva lép be egy elegáns helyre?
Én magam a híres 5-ös illatot a dédnagyanyámnál, a tükör alatti fiókban éreztem először, s bár a kiszáradt rúzsok avas aromájával keveredett, az emléke az orromban maradt.
Ha Chanel kosztümre nem is telik, egy ilyen üvegcsét egyszer az életben megengedhetnék magamnak. Hadd érezzem a „sanelöt” érzést! – rohant meg a kísértés.
A drogériában a könyököm hajlatába fújtam a teszterből, majd vágyakozva kisétáltam. Bújtam az internetes fórumokat. Kiderült, a nők megosztják egymással illatélményeiket, mint egy „titkos társaság”. Felmértem a lehetőségeket, hogyan vásároljam meg a luxus illúzióját spórolósan. A valódi Chanelhez nem jutunk hozzá 20 ezer forintnál olcsóbban, még a 35 ml-es változathoz sem.
Ehhez képest egy ázsiai boltban ennyi pénzért 100 ml-t mérnek. A baj csak az: senki nem venne rá mérget, hogy eredeti. Ennél is „csábítóbb” ajánlatba botlottam az online piactéren: „Csomagolt, bontatlan parfüm garanciával” – írta a hirdető egy kisvárosból. Egy jókora üveg Chanel 2390 forintért? Szédítő. Milyen kár, hogy vélhetően ezt is a hamisítók laborjában kotyvasztották. Illatár helyett esetleg ronda kiütésekkel kéne beérnem, ha ilyet locsolnék magamra. S vajon mit jelen ilyenkor a garancia? Fizetik a bőrgyógyászt?
