Üresen tátongó ólak régi előfizetőnk tanyáján - Soha többé nem akar libát tartani

Őszi fényben úszik a lajosmizsei Bujdosó farm. Ide hallatszik az autópálya morajlása, folyamatos a forgalom. A takaros tanyán viszont csönd honol, üresen tátonganak a libaólak. Pedig nem is olyan régen nagy élet zajlott itt: sok ezer gágogó szárnyast nevelt a család. Évtizedek óta ebből éltek, tisztességesen gazdálkodtak. Hullámvölgyek persze akadtak, legtöbbször önhibájukon kívül, de túltették rajta magukat. Ha nem is volt könnyű továbblépniük, egyszerűen nem maradt más választásuk. Most azonban betelt a pohár, az igazukért bírósághoz fordultak.

– Becsapott bennünket az integrátor – kezdi a történetet Bujdosó Mátyás. – Harminc éve ismerjük, sose akadt vele probléma. Szerződéses viszonyban voltunk, és mindig megkaptuk a járandóságunkat.

Eleinte egy cégnek dolgozott, majd önállósította magát, s ekkor kezdődtek a bajok. Nem kötött velünk szerződést, hiába kértük, hogy írjuk meg. Mindig csak halogatta. Az egyik szállítás után azt mondta, másnap délután hozza a papírokat. Aztán eltűnt, a telefont sem vette fel.

Bujdosó Mátyásné az általa vezetett összesítéseket mutatja. Az integrátor 2012-ben és 2013-ban kétszer két állományt (egyenként öthatezer libát) helyezett ki hozzájuk.

Kezdetben fizetett valamennyi pénzt a jószágok ellátására, majd hosszas unszolásra átutalt egy bizonyos összeget, de az éppen csak fedezte a fenntartási költségeket. Ezt követően a család lényegében ingyen dolgozott, mert többé egy fillért sem láttak a partnerüktől. Bujdosó Mátyás elhatározta, hogy néhány baráti tanú kíséretében felkeresi az adósát orosházi lakásán. Úgy tűnt, sikerül békésen rendezniük a helyzetet.

Született egy kézzel írott elszámolás, amelyet a későbbiekben több alkalommal kiegészítettek. Végül 2014. január 8-án kölcsönösen aláírtak egy feljegyzést a tartozásról, de korántsem a teljes összegről, mert arról hallani sem akart az integrátor.

Mivel ezután sem egyenlítette ki az átadott számlákat, Bujdosóék hivatalos útra léptek. A közjegyző által kezdeményezett felszámolás sem hozott eredményt – az adós nem ismerte el a tartozását –, ezért perré alakult az ügy. Sajnos arról nem volt tudomásuk, hogyha úgynevezett elállással élnek, akkor a négy állatállomány felnevelése után járó teljes összeget kérhették volna.

A Kecskeméti Járásbíróságon nemrég megszületett az elsőfokú ítélet, amelynek indoka szerint „szerződéses jogviszony hiányában is jogi lehetőség van valamely kötelezettség fennállásának elismerésére”, azaz Bujdosó Mátyás az orosházi vállalkozótól jogosan követeli kamatostól a tanúk jelenlétében közösen aláírt feljegyzésben szereplő összeget. Természetesen felhívtuk az alperest is, aki azonban nem kívánt nyilatkozni. Annyit mondott csak, hogy a bíróságra bízza a dolgot – és köszönés nélkül kinyomta a telefonkészülékét.

Nem ez az első eset, hogy Bujdosó Mátyás veszteséget könyvelt el. Még a termelőszövetkezeti idők végén egy tápmérgezés miatt pusztultak el a hizlalásra kihelyezett libaállományai, jelentős kára keletkezett. Évekig tartó pereskedés után megítélték neki a pénzt, de soha nem jutott hozzá.

Aztán a Hajdú-Bét csődje miatt került padlóra. Néhány éve, a károsultak kárpótlásakor kaptak valamennyit a kormánytól.

És most itt van az újabb anyagi kár… Nem csoda, hogy a gazdálkodó egészségét megviselték a történtek. Tavaly karácsony előtt súlyos infarktussal szállították kórházba, cukorbetegséget is megállapítottak nála. Azóta jobban van, gyógyszereken él, munkát azonban nem végezhet. Megszűnt a családi vállalkozás, szárnyasokkal soha többé nem foglalkoznak. Ezért látunk hát a tanyán elárvult libaólakat.