Bázeli meccsünkön nemcsak a vereség fájt, hanem a botrányosan rossz játék is

Svájc számára mindig is fontosnak tűnt, hogy rajta legyen a futballtérképen. Miután a kis ország hagyományos módon ritkán tudta megoldani a hatékony válogatást, rendre kitaláltak valamit. Így volt idő, amikor kiválóan működött a „svájci retesz”, aminek a kinyitásával még Puskásék is elbíbelődtek – igaz, rendre sikerrel. Hogy miben állt e stratégia lényege?

A helvét nemzeti tizenegy nélkülözte a szélsőjátékot, tehát kettővel több védőt foglalkoztattak, feladva így a középpályát is, a „centerhalf” mögött munkálkodott a sepregető. A módszer működött, megesett, hogy Angliát is sikerült legyőzni barátságos mérkőzésen. Még azt is elviselték, hogy ezt a felállást a gyengék fegyverének tartották a szakmában. Később a külföldi játékosok honosításával operáltak, a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon tizenegy idegen gyökerű játékos szerepelt a válogatottjukban.

Persze azt se felejtsük el, hogy a szakemberekből is a legkiválóbbakat foglalkoztatták, 2009-ben a 17 évesek korosztályában világbajnokságot nyertek. Az akkori ifjak közül többen is helyet kaptak a minket 5-2-re elintéző csapatban. A mostani válogatottjuk veretlenül vezette a csoportját – ahol mi a harmadikok vagyunk –, és az Európa-bajnok portugálokkal ki-ki meccset játszhatott az elsőségért a világbajnoki selejtezőben.

A múlt szombati bázeli meccsünkön nemcsak a vereség fájt, hanem az is, hogy nemzeti tizenegyünk botrányosan rossz játékkal rukkolt elő. A kapus Gulácsi Péter nyitotta meg a sort, olyan gólt hozott össze, amiért egy sportos óvó néni a sarokba térdepelteti az elkövetőjét. Aztán kapott még egy potyát, s már el is ment a meccs. Hogy miért nem a hétről hétre parádézó Dibusz Dénes őrizte a hálót, érthetetlen. Miként az is, hogy az együttes produkciója olyan képet mutatott, mintha Bernd Storck szövetségi kapitány találomra rábökött volna tizenegy játékosra: ti lesztek a válogatott… A közönségre, mint a közvetítés során hallhattuk, nem lehet panasz: a lelkes magyar drukkerek kitűnő hangulatot teremtettek Svájcban már a mérkőzés előtt is. (Ők minden bizonnyal a vereség ellenére megjelentek a lapzártánk után a Feröer-szigetek ellen vívott összecsapáson is.)

Svájc példáját nem tudjuk követni, a játékosok pénzben megadott értéke uralkodik a pályákon, s az igazi trezorok náluk vannak. Szombaton 90 millió euró állt szemben alig több mint 10 millióval, így érthető az is, hogy a parányi ország miért 7. a világranglistán – szemben a mi 59. helyezésünkkel.

Azért persze Gulácsinak nem volt kötelező elcsúsznia, habár a hazaiak a mérkőzés előtt fellocsolták a pályát, viszont a stopli helyes megválasztása szakmai követelmény. Igaz, egy szenzációs kapusteljesítmény is csak a vereség arányán szépített volna, mert a bizonyítványt, sajnos, a fiúk a vereségükkel már Andorrában kiállították.

A szövetségi kapitány szerint ismét magunkat vertük meg. Na, ez is valami: tehát Svájcban mégsem maradtunk „győzelem” nélkül…