Bízhatunk abban, hogy az olimpián teljes létszámmal, azaz tíz versenyzővel indulhatunk

A dél-koreai Pjongcsangban rendezik meg 2018. február 9–25. között a XXIII. Téli Olimpiai Játékokat. Javában zajlanak a kvalifikációs küzdelmek. Rövidpályás gyorskorcsolyában a múlt hétvégén a fővárosi BOK-csarnokban tartották az első világkupa-összecsapást. Negyvenhárom ország 256 versenyzője csusszant a jégre, közöttük természetesen a mieink is. Mi úgy húsz évvel ezelőtt „találtunk” egy sportágat, amelyben immár télen is a siker reményében állhatunk rajthoz.

A short track népszerűségét az adja, hogy – szemben a klasszikus gyorskorcsolyaszámokkal – a jégkorongpályán is rendezhetők versenyek. Ezért karolta fel 1998 óta a nemzetközi szövetség és írt ki a fejlesztésre pályázatot, amelyre mi örvendetesen gyorsan lecsaptunk.

Ha a sportág hazai kezdeteit kutatjuk, feltétlenül meg kell említeni Jászberényt, ahol akkoriban szerencsésen alakultak a dolgok: műjégpálya épült a Hűtőgépgyár közelében, ahová meghívták az Európa-bajnok műkorcsolyázó Nagy testvérpár női tagját, Mariannt, aki kisóvodásokkal kezdte el a jégsport oktatását. Aztán a nyári görkorisok közül Huszár Erika, Darázs István, Darázs Rózsa és még néhány másik fiatal télen sem hagyta abba a sportot – csak éppen jégen, rövid korcsolyával folytatták. Érkezett szakmai támogatás Kanadából, majd Kínából a Liu család, s „Lina” asszony – hivatalos nevén Csang Csing –, a válogatott edzője.

Versenyzőként jött Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang, akik mellett jól mutat a váltóban Knoch Viktor és Burján Csaba. A nőknél pedig Jászapáti Petra, Keszler Andrea, Kónya Zsófi, Bácskai Sára Luca, Heidum Bernadett indul harcba az ötkarikás részvételért. Egyéni és váltószámokban állnak rajthoz, és bízhatunk benne, hogy a négy további világkupa-futamon, ahol az olimpiai részvételhez szükséges pontok összeszedhetők, teljes létszámmal, azaz tíz versenyzővel indulhatunk.

A mostani hazai viadal jól sikerült, gyűltek a pontok, Liu Shaolin Sándornak 500 méteren győznie is sikerült – aki az első tízben végzett, már sikeresnek mondható. Néhány éve még a világ csak ismergette a sportágat, sokaknak nem tetszett az erőszakossága, a kanyarokban való lökdösődés – talán a világ változott meg, hogy ma már éppen a harcossága miatt kedvelik annyian, hogy a budapesti világkupa-részvétellel a jelentkezők részvételi csúcsot javítottak.

A legfontosabb a váltó, mert ebben a számban négy kvóta is megszerezhető, amivel emelkedhet olimpiai résztvevőink száma. A férfi csapat meglehetősen balszerencsésen versenyzett, egy peches ütközés után „csak” a B döntőbe jutottak, amit aztán meg is nyertek – de ha nincs az a „karambol”, akár az aranyérem is kisülhetett volna a dologból. A lányok a pontszerző hatodik helyen végeztek.

Az óriáskerék forog tovább, egészen az olimpiáig – lapzártánk után versenyzőink Dordrechtben állnak rajthoz, s joggal reménykedhetünk a jó eredményekben. Ami biztos: a sportág támogatottsága soha nem volt ilyen nagyvonalú, így a felkészüléssel nem lehet gond.