Egy legendás hosszútávfutó

Mert a rangot a minőség adja, nem az odabiggyesztett címke – oktatna szerényen az első Kossuth-díjas magyar fotográfus, a Nemzet Művésze, Pulitzer-emlékdíjas és Prima Primissima-díjas alkotó, korábban a World Press Photo nemzetközi zsűrijének tagja. Akinek Folyamatos emlékezet címmel nemrég életmű-kiállítása nyílt a Nemzeti

A fotográfiának a valóságot dokumentáló területén kevés az ihlet, rengeteg idő és energia van minden munkában. Korniss tehát hosszútávfutó, nem sprinter. Munkásságának középpontjában sokáig az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása állt, majd fokozatosan a globalizálódott világ és a vendégmunkáslét került figyelme fókuszába. A Betlehemesek című sorozatának születésekor a fotográfust elsősorban a hagyomány és a jelen egymásra hatása izgatta: az autentikus betlehemező játék szereplőit a modern, városias életforma színterein fényképezte. A tárlat a gazdag életmű legfontosabb szellemi esszenciáit kínálja a nézőnek, kiegészítve a legfrissebb, legelőször a galériában látható fotósorozattal, amelyben a Budapesten munkát vállaló erdélyi asszonyokkal foglalkozik.

Minden kép arról árulkodik, készítőjének élete és munkája kötődésekből áll. Köze van a szereplőkhöz, együtt érez velük. Az a mániája, hogy a képeknek üzenetük legyen. Aligha látja és láttatja bárki pontosabban nála, hogy a Kárpát-medence kétségtelenül a mienk. Egyetértek az író-fotográfus Bartis Attilával: talán senki nem vette Korniss Péternél komolyabban, hogy Dunának, Oltnak egy a hangja. Esetleg Bartók. Meg persze Ady. Csak velük ellentétben a 80 esztendős Korniss Péter, Istennek hála, még él. Itt áll előttünk.

Hajtsunk fejet előtte!