Jogi esetek: Törvénybe ütközik?

A közös képviselő fél év múlva alá is írta az erről szóló szerződést a távhővállalattal, amelyben szerepelt, hogy az egyes lakásokra jutó díjat 70 százalékban a költségmegosztó állása, 30 százalékban a légköbméter alapján állapítják meg. Eltelt egy év, és a közgyűlés újabb határozatot hozott, ebben kimondták, hogy a költségmegosztás megfelelően működik, ezért kompenzációt nem építenek be a rendszerbe.

Erre az egyik tulajdonostárs pert indított azzal, hogy a távhőcég és a társasház közötti szerződés érvénytelen, mert közgyűlési felhatalmazás nélkül született, hiszen a közgyűlési döntés nem tartalmazta a 70-30 százalékos megosztást, a szerződés a társasházi törvénybe ütközik.

A társasház két dologgal védekezett: egyrészt, hogy a tulajdonostársnak nincs keresetindítási joga, ugyanis nem fűződik jogi érdeke a szerződés érvénytelenségéhez. Másrészt azzal érveltek, hogy a társasházi törvény kifejezetten felhatalmazza a közös képviselőt a közgyűlési határozatok végrehajtására, itt pedig ez történt. A 70-30 százalékos felosztás a távhőtörvényből következő szokásos érték.

A felperes azzal vágott vissza, hogy igenis jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy ne fizessen több távhődíjat, mint korábban. A távhőtörvényben pedig nem egy konkrét érték van megadva a megosztásra: az ajánlás szerint 30 és 50 százalék közötti rész lehet a légköbméter alapján számolt rész a díjból. Ez lényeges különbséget jelent, és a megosztás mértékére a közös képviselőnek nem volt közgyűlési meghatalmazása.

A bíróság úgy döntött, hogy a tulajdonostársnak valódi jogi érdeke fűződött a szerződés érvénytelenségéhez. És bár a közös képviselőnek tényleg volt közgyűlési meghatalmazása szerződést kötni a távhőszolgáltatóval, túlterjeszkedett annak keretein, amikor önhatalmúlag határozta meg a megosztás arányait. A szerződés tehát érvénytelen – lenne, ha a megosztási arányt utólag a közgyűlés nem hagyta volna jóvá, amikor a kompenzációról döntött. De mivel jóváhagyta, így a megosztási arányra vonatkozó felhatalmazást is pótoltnak kell tekinteni – a költségmegosztás tehát marad úgy, ahogy volt.