MIÓTA VILÁG a világ, mindig voltak önjelölt messiások. Sokszor még akkor is tovább él a kultuszuk, mikor már egyértelművé vált, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. De miért várjuk annyira a messiást?
Kép: The Last Judgement, from the right section of the Altarpiece of the Transfiguration of Christ, late 15th century, by Jaume Huguet, 1412-92, in the Cathedral of St Mary, designed by Benito Dalguayre in Catalan Gothic style and begun 1347 on the site of a Romanesque cathedral, consecrated 1447 and completed in 1757, Tortosa, Catalonia, Spain. The altarpiece was originally in the Transfiguration Chapel but is now in the Cathedral Museum. The cathedral has 3 naves with chapels between the buttresses and an ambulatory with radial chapels. Picture by Manuel Cohen, Fotó: Manuel Cohen
A Foreign Policy magazin a közelmúltban érdekes térképet készített: azt mutatja be, mely országokban és hányan éltek, akik messiásként hirdették magukat. Többtucatnyian gondolták magukról világszerte, hogy „megválthatják” az emberiséget. Más-más mértékben, de mindenütt fogadó közegre találtak.
– Az emberi tudat meghatározó eleme, hogy múlttal és jövőképpel rendelkezik. A múltbeli élményekből – amelyek bővelkednek csalódásokban, kudarcokban és igazságtalanságokban – fogalmazzuk meg a jövőnket. Természetes, hogy a vágyott jövő pozitívabb képet fest elénk. Mivel az egyén életét tőle független tényezők is befolyásolják, érthető, hogy külső segítséget vár – érvel Gábor György vallástörténész, filozófus, s mindezt az ószövetségi Jób könyvével támasztja alá.
– Jób azt mondta: betartom az isteni törvényeket, szeretem a családomat, mégis engem érnek csalódások. Megbetegszem, szegényen és nyomorultul élem a mindennapjaimat. Mások lopnak, csalnak, hazudnak, mégis vígan élik a világukat. Hol itt az igazság?! Nos, erre a társadalmi egyenlőtlenségre és igazságtalanságra érkezik a válasz, hogy majd eljön a messiás, aki olyan világot hoz el, ahol farkas és bárány együtt él, nem lesz osztálykülönbség, az emberiség pedig egy nyelvet beszél. Ez a remény erőt ad a mindennapi küzdelmekhez – mondja Gábor György.
A messiás héber eredetű szó, felkentet vagy segítőt jelent. A messiásvárás az ókori zsidó állam megszűnése után terjedt el, azóta a vallásos zsidóság erős reménye, hogy e királyságot Isten egyszer majd helyreállítja. A keresztények Jézust tekintik a megígért megváltónak. Abban a reményben élnek, hogy a messiás elhozta az embereknek a bűnök feloldását azzal, hogy áldozatot mutatott be Istennek. Az égben megvált a haláltól és az örök életet adja, a földön pedig a szeretet parancsával üdvözít.
– Az Újszövetségben olvasható, hogy Krisztus második eljövetele teszi majd számunkra érthetővé az első messiási eljövetelt. És eljön az ítélet napja, amikor kiderül, hogy az emberiség képes volt-e élni a megváltás lehetőségével. Ez a motívum a Koránban is szerepel – mondja a vallástörténész. – A zsidók mindig várják a messiást. Nem tudni, mikor és milyen formában érkezik, lehet, hogy „éjszaka, akár egy tolvaj”. Akadnak, akik azt mondják, itt van már közöttünk, csak még nem jelezte. A messiás eljövetele nemcsak a zsidóság, hanem az egész emberiség számára elhozza a megváltást. A lényeg, hogy nem szabad siettetni.
Akik siettetni akarják, azok zsarnokok. Zsarnokokban pedig soha nem volt hiány a történelemben. Hihetetlen manipulatív képességgel és meggyőző erővel tudták elhitetni, hogy ők az emberiség „megváltói”, a szebb jövő letéteményesei.
Joseph MacCurdy cambridge-i tudós már 1942-ben figyelmeztetett, hogy Adolf Hitler messiáskomplexusban szenved. Az égi hatalom által kiválasztott személynek hiszi magát, és bizarr hiedelmei meggyőzték arról, hogy ő a modern kor istene. Amikor már egyértelművé vált, hogy a németek elveszítik a II. világháborút, akkor is képes volt ennek megfelelő ideológiát gyártani. „Szerinte a zsidók az ördög inkarnációi, míg ő a jó szelleméé.
Ő Isten, akinek áldozatával elérhető a gonosz feletti győzelem” – olvasható a náci vezetőről készült elemzésben. Nem csak a politika alakjai vágynak a messiási szerepre, pontosabban hatalomra, de virágoznak a szekták, a kisebb-nagyobb vallási közösségek, sok-sok önjelölt megváltóval.
Egyes közösségek tagjai az egyenlőség égisze alatt próbálnak élni, mások erős hierarchiában működnek. Az öt évvel ezelőtt, 92 éves korában elhunyt dél-koreai Sun Myung Moon, az '50-es években alapított Egyesítő Egyház vezetője világszerte több millió követőre talált, akik hisznek az egyetemes Isten létezésében, minden ember – jók és gonoszok, élők és holtak – megváltásában. Vallják, hogy egy XX. századi koreai azt a küldetést kapta Jézustól, hogy teljesítse Krisztus második eljövetelét. Moont korábban többször is agymosással és nyerészkedéssel gyanúsították, miután az egyház köré újságokkal, gyárakkal és egyetemekkel globális vállalatot épített. A hívők azt gondolták, Moon száz évig fog élni, mivel Isten messiásként küldte a Földre. „Korai” távozása sem rengette meg őket a hitükben: 13 napos gyászt rendeltek el, az egyházat azóta a fia irányítja.
A Biblia azt ígéri: ha Krisztus második eljövetele után létrejön Isten országa, nem lesz betegség és halál, nem kell véres verejtékkel megkeresni a mindennapi betevőt. Valóban ennyire könnyű életre és paradicsomi világra vágyunk? – A nagy ábrándokat az ember sarkosan fogalmazza meg, ez visz bennünket előre. Ha valaki hegedűművész akar lenni, akkor a Carnegie Hallba képzeli magát, nem utcazenésznek. Ez így van rendjén. Fontos, hogy az embereknek markáns jövőképük legyen.
Ehhez nélkülözhetetlen a remény és a hit.
S hinni tulajdonképpen bármiben lehet – vallja Gábor György. – Virágkorukat élik a távgyógyítók, a spiritiszták, a bioenergetikusok. Aluljáró- prófétáknak nevezem őket, de világszerte hatalmas az igény rájuk. Tökéletes hitpótlékként jelennek meg, mert hát mit is mond az ember: szegény kis pont vagyok, miért ne adathatna meg nekem is, hogy tíz perc alatt meggyógyítsanak, vagy egy jósnő tanácsainak köszönhetően meggazdagodjak?