Veszélyes kanyarok

A Mátészalka melletti faluban ugyanis naponta tíz-tizenkétezer, de más becslések szerint tizenötezernél is több autó halad át, s hiába a gyakori ellenőrzés, nem mindenki tartja be az előírt sebességet.

Ha betéved a sorba egy lomha pótkocsis traktor vagy egy túl óvatos vezető, akkor bizony előbb-utóbb valakinek eldurran az agya, s előzésbe kezd. A beláthatatlan kanyarokkal tűzdelt úton egy személyautó is súlyos helyzetet tud teremteni, ha pedig egy húsztonnás kamion kezd előzni, jobb, ha a járdáról is menekül az ember.

Ugyanez a helyzet Kocsordon és Győrtelken is, ahol találkozik az Ukrajna, illetve Románia felől érkező forgalom.

– Az a gond, hogy ez az országút egy tulajdonképpeni szekérútra épült – mondja Szántó Csaba, aki vagy harminc éve Jármi főutcáján építette fel szép családi házát. – Az alap és a nyomvonal szinte semmit sem változott az eltelt évtizedek alatt, csupán az aszfalt vastagodott, de az utóbbi időkben drasztikusan megnőtt teherforgalom a legvastagabb aszfaltot is hamar tönkreteszi.

A szakemberek szerint akkor kezdődtek a forgalmi gondok, mikor a csengersimai határátkelőnél a teherfogalom is megindult, a kaput pedig az tette be, mikor az M3-as autópálya elért Rohodig.

Észak-Románia személy- és teherfogalma addig Nagyváradon át Biharkeresztesnél érte el Magyarországot, az M3-as megépítése azonban gyökeresen változtatta meg a helyzetet. Sőt most már nem csak Észak-Románia – benne persze Észak-Erdély – kamionjai és személyautói özönlenek erre. Vagy két éve a moldáviai autósok is ezt az utat választják, s Moldva egyáltalán nem kicsi ország. Több mint három és fél millióan lakják, akik közül az otthoni munkalehetőségek híján százezrek ingáznak Kisinyov és Róma, illetve Madrid között, így el lehet képzelni, mondjuk, az ünnepek előtti időszakot a jármi és kocsordi főutcán.

– A nyári szabadságolásokról meg ne is beszéljünk – legyint a kocsordi főutcán három kőműves, akik az úttal párhuzamosan futó árkot betonozzák. – Most szerencséje van, mert a szabadságolásoknak már végük, de a nyáron aligha tudott volna az autójával megállni mellettünk – folytatja az előbbieket Jakab József, Csorba János és Diószegi Lajos, miközben hatalmas, sódert szállító dömperek száguldanak el mellettünk.

Kamionokból sincs hiány, egyikük nemrég borult fel, s csúszott be az óvoda kertjébe. Szerencsére hajnalban történt a baleset, még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha napközben történik mindez.

– Kocsord hírhedten kanyargós község, ráadásul három és fél kilométer hosszú, ahol tizennégy hajtűkanyar nehezíti az előrejutást – teszi le a lapátot Csorba János, aki harminc éve, amikor Nógrádból ide nősült, álmában sem gondolta volna, hogy az álmos falu főutcája dugig telt közlekedési folyosó lesz egykor.

A helyiek számtalan ötlettel álltak már elő, hogy miképp lehetne csökkenteni a balesetveszélyt, néha egészen érdekes javaslatok is napvilágot látnak.

– Felmerült itt már a repülőhíd, a zebra, a fekvőrendőr meg a radar ötlete is – veszi át a szót Jakab József –, de egyik sem megoldás.

Egy repülőhíd ilyen hosszú faluban semmit sem ér, a zebrák meg azértveszélyesek, mert a durva kanyarokból úgysem látja a sofőr az átkelő embereket. A radar meg a fekvőrendőr talán segítene, de azokkal se lehet telepakolni az utat.

A nemzetközi forgalmat a mi oldalunkról nehezen lehetne korlátozni, de a kocsordiak szerint még a hazai lehetőségeinket sem használjuk ki. Mint mondják, itt valamikor tehervonatok mozgatták az áruk zömét, a nem romlandó termékek nagy részét is vasúton szállították a falusi boltokba. Most viszont a legutolsó seprűt meg WC-papírt is kamionok viszik. Egyöntetű a vélemény már rég errefelé: elkerülő útravolna szükség, amit mindig meg isígér az épp regnáló hatalom, de nem történik soha semmi. Pedig a tervezett M49-es gyorsforgalmi útnak már a többször módosított nyomvonala is elkészült, a kivitelezés kezdete azonban a jövőbe vész.

– Akkor kellett volna sarkukra állniuk a szatmáriaknak, amikor vagy tíz éve Csengersimánál megnyitották a határt a teherforgalom előtt. Amikor azt tapasztalták, hogy az ígéretekkel szemben a héttonnásnál nagyobb autókat is az utakra engedték. Azóta gallyra ment a folyton foltozgatott országút, iszonyatos a zaj, a por, az út menti házak falazata megrepedezett, a balesetveszély pedig állandó – mondja Szántó Csaba, aztán kiáll az országút közepére, hogy segítsen kifordulnunk kocsinkkal udvaráról az útra.

Nincs ezzel egyedül. Naponta százak teszik ugyanezt Jármitól Csengersimáig.