Csicsergő ragadozó
Ritka és különleges képviselője a görényféléknek a molnárgörény vagy mezei görény (Mustela eversmannii). Amíg a közönséges görény Európa legtöbb országában előfordul, addig a molnárgörény Kelet-Európát, az egykori Szovjetunió területének füves pusztáit lakja, elterjedésének nyugati határa pedig éppen nálunk, a Dunántúl térségében húzódik.
Jelentősebb népessége él az Alföldünkön is, de mivel igen óvatos, szürkületben járó és emberkerülő ragadozó, csak ritkán figyelhető meg. Bundája kissé világosabb, mint a közönséges görényé, s némileg más a szem körüli szőrmintázata is, egyebekben azonban – küllemben legalábbis – teljes a hasonlóság. Viszont a kommunikációban feltűnő különbség mutatkozik: míg a közönséges görény makog és visít, addig a molnárgörény szinte csicsereg, mint valami madár.
Mint ritka faj, védett, eszmei értéke 50 ezer forint (a közönséges görény azonban vadászható).
Miként nemzetségbeli társai, a molnárgörény is 30-45 centi hosszú, a nősténye jó fél kilót, a hímje csaknem egy kilót nyom. Leggyakoribb élettere a szántók, mocsaras térségek nyílt vidéke, de fellelhető folyópartok oldalában vagy a fák gyökere alatti kotorékokban is. Kistestű ragadozó, étlapján leginkább békák és pockok szerepelnek, de elkapja a patkányokat is. Kis termete ellenére erős és gyors mozgású, elszántsága a vadászatokon már-már a vakmerőséggel rokon. Ha nem is a molnárgörényről, de a közönséges görényről tudható, hogy a mezei nyulat, sőt még a számára igen veszélyes keresztes viperát is képes elejteni.
A molnárgörény nászidőszaka márciustól augusztusig terjed, a vemhessége átlagosan 40 napig tart, amelynek a végén a nőstény 7-10 kölyöknek ad életet. Az anya egyedül neveli az egy hónapon át vak kölyköket, amelyek 3 hónaposan válnak önállókká. A görények példás anyák, ha kell, idegen kölyköket is elfogadnak. Ez nagy segítség a faj fennmaradásában is abban az esetben, ha valamelyik anyának túlságosan sok kicsinye születik, és képtelen arra, hogy valamennyit gondozza.
