Évforduló – Volt egyszer a NOSZF

A sajtó hírül adta: a határidő előtt 24 nappal készült el az angyalföldi és óbudai munkások régi álma, az 1950-es állami ünnepen átadott Sztálin híd. Ezt később Árpádra keresztelték.

Az országunk vezetői évről évre operaházi díszünnepséggel emlékeztek, kitüntetéseket adtak át, és a forradalmidal-csokor sem maradt el. A dolgozóknak illett lázas munkával ünnepelniük. A Filmhíradó 1951-ben így tudósít a hajdan csendes Fejér megyei falu új életéről: „Az Inotai Erőmű szocializmust építő hazánk második legnagyobb építkezése. A dolgozók naponta kemény harcot vívnak, hogy november 7-én meginduljon az első gépegység.” Hogy ez mekkora eredmény, azt velősen fogalmazták meg: „A november 7-i határidő teljesítése Inotán több millió watt energiával teszi erősebbé hazánkban a szocializmust.”

A kitűzött célt, hogy a vas és acél országa legyünk, véresen komolyan vették, a sztálinvárosi Sztálin Vasműnek is e napon adtak nevet. Még a hetvenes években is ajánlott volt túlteljesíteni a tervet. Az Ikarus székesfehérvári dolgozói úgy emlékeztek a 60. évfordulón, hogy vállalták, a tervezettnél 250-nel több buszt szállítanak a nagy testvér, a Szovjetunió számára.

Az ünneplés 1956-ben elmarad, november hetedike munkanap. A következő évben viszont újra piros betűs ünnep, és ez kitart 1989-ig. A ceglédiek 1957-ben e napon leplezik le az új Lenin-szobrukat. A szombathelyiektíz évvel később mi mással tisztelegnének a NOSZF 50. évfordulója előtt, mint egy díszelőadással? A Patyomkin páncélos című szovjet filmet tűzi ekkor műsorra a Vas Megyei Moziüzemi Vállalat. Igaz, a világhírű rendező, Eisenstein ezen alkotása az 1905-ös sikertelen forradalomról szól, ugyanis későbbi, Október című filmjét forgatta az 1917-es eseményekről.

Bár 1967-ben már tombolt a táncdalfesztiválláz, de az iskolákban és a munkahelyeken nem volt helye a lazításnak, „kötelező gyakorlat” az ünnepi műsor. Hogy ne főjön a szervezők feje, központi kiadványt jelentettek meg, segédanyagot nyújtva a NOSZF eseményeit feldolgozó vetélkedőkhöz.

Schirilla György is lelkesen készült az évfordulóra, de ezúttal nem a jeges folyóban mártózott meg, hanem elhatározta, hogy elfut Budapestről egészen Moszkváig. A magyar művészeket is megihlette a bolsevik forradalom. A Dekorációs Nemzeti Vállalat műtermeiben 1949-ben is hatalmas Lenin-, Sztálin- és Rákosi-portrékat festettek a közterek díszítésére, és óriási képeken ábrázolták a nagy októbert. Az üzemi dolgozók is buzgón dekoráltak, sarló és kalapács ékesítette a gyárkapukat. Az utcák névtábláit is átírták, a mai Oktogon a rendszerváltásig November 7. tér volt, a Nagykörút pedig a Lenin körút nevet viselte. Így egész évben emlékeztette a budapestieket arra: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog...