Ne dőlj be a divatnak! Turkálj, cserélj! A divat a második legszennyezőbb iparág

Nincs egy rongyom! Kevés nő lehet, akinek a szájából ne hangzott volna már el ez a mondat, miközben egymás után hajigálja ki a szekrényéből a ruhakölteményeket. Jobb esetben megalkuszik valamelyikkel, rosszabb esetben elugrik a közeli plázába egy újabb ruciért.

A divat háromhavonta változik, egyre több öltözéket vásárolunk, a világ ruhaipari termelése 2000–2014 között megduplázódott. A távol- keleti gyáraknak köszönhetően szinte fillérekért hozzájuthatunk egy-egy divatosabb darabhoz – az már más kérdés, hogy milyen minőségben.

Szomorú valóság, hogy a megvásárolt textilek egy részét nem is hordjuk, miközben fogalmunk sincs arról, hogy a divat az olaj után a második legszennyezőbb iparág. Mindenki tudja, hogy a világon az egyik legnagyobb hiánycikk az ivóvíz, de azt már nem, hogy egy pamutpóló elkészítéséhez 2700, egy kiló farmernadrághoz (a gyapottermesztéstől a késztermékig) pedig 10 850 liter víz szükséges.

S akkor még nem említettük a rengeteg permetezőszert és műtrágyát, amit a gyapottermesztéshez használnak, továbbá a textilek előállításához szükséges számtalan káros anyagot.

– A méreganyagok nem csak a környezetet szennyezik, közvetlenül a termékekbe is bekerülnek. A Greenpeace 2011-ben 15 világmárka, többek között az Adidas, a Calvin Klein, a H&M, a Lacoste, a Nike és a Puma ruháiban talált káros vegyi anyagokat. A környezetvédelmi szervezet 18 országban vásárolta meg nagy ruházati cégek Kínában, Vietnamban, Malajziában és a Fülöp-szigeteken gyártott öltözékeit, és a minták kétharmadában találtak NPE-t: nonilfenol-etoxilátot. A nonilfenol, ha élő szervezetben gyűlik fel, hormonális zavarokat okoz, veszélyezteti a termékenységet és a növekedést. Európában az NPE-k használatát már nem engedélyezik a textiliparban, de Kínában még alkalmazzák a textíliák előállításakor tisztítószerként – mondja Simon Gergely, a magyarországi  Greenpeace vegyianyag-szakértője.

A környezetvédő szervezet hat évvel ezelőtt globális kampányt indított a ruhaipar méregtelenítéséért, ennek eredménye, hogy mintegy 70 ruhagyártó cég tett ígéretet rá: felhagy a káros adalékanyagok használatával.

De mit tehet a shoppingolásra kiéhezett és a divat csábítása elől menekülni képtelen fogyasztó?

– Svájcban, Németországban és Ausztriában egyre népszerűbbek a ruhacserék, vagyis a megunt ruhákat egymás között csereberélik a tulajdonosaik. Másrészt egyáltalán nem szégyen a turkálókban válogatni, a fejlett országokban már ez is a tudatos vásárlás szerves része – állítja Simon Gergely. Akkor sem lehet nyugodt az ember lelkiismerete, amikor ruhagyűjtő konténerekbe deponálja már megunt gönceit, mondván, legalább a rászorulókhoz kerülnek. Ezek a konténerek zömmel használt ruhás cégeké, s csak a számukra eladhatatlan darabok jutnak el a rászorulókhoz.

Végül jelentős részük a kályhában végzi, s ezzel megint csak rengeteg káros anyag jut a levegőbe. A tudatos vásárló jól teszi, ha nem hódol ész nélkül a divatnak, inkább használt vagy újrahasznosított anyagokból, esetleg biopamutból készült ruhákat hord.