Somoskői határeset

Bizony, ez a falu korábban diplomáciai bonyodalmat okozott azzal, hogy a Bethlen utcájában vezették a szennyvízcsatornát, és a figyelmetlen munkások a csővel „átkanyarodtak” szlovák oldalra. Az államhatár ugyanis ezen a szakaszon girbegurba, egy részen a kerítések tövében állnak a határkövek, és középen fut a közös használatú út.

Itt hamarosan kiigazítják a határt, megszületett a megegyezés, s már látszanak az erdőben az új jelzőkarók – mutatja a falu polgármestere, dr. Tóth László. A szlovákok átengednek itt némi területet, s kapnak cserébe a magyar részből a somoskői vár aljában.

Régebben rengeteg embernek adott munkát a környéken a vasúti és közúti határőrizet, ám miután szinte jelképessé váltak a határok, a határátkelő is fölöslegessé vált.

Kapóra jött ez a nógrádi megyeszékhelytől elszakadt, önállóság mellett voksoló Somoskőújfalunak, ugyanis bérbe vette az épületet az államtól, és itt rendezte be az új önkormányzati hivatalát. Más helyen talán sorsára hagyták volna az átkelőt, de itt közmunkával felújították, varrodát és asztalosműhelyt is kialakítottak benne. Ahol most az információs pultjuk van, régen ott ültek az útlevélvizsgálók.

A környezet olyan hiteles, hogy a Viszkisről szóló filmben itt forgattak néhány jelenetet, például azt, amikor a „népi hőssé” vált rablót elkapják Ártándnál. A polgármester addig kölcsönadta a szobáját a stábnak.

„Salgótarján részeként úgy éreztük, hogy elhanyagolt peremkerület vagyunk, amelynek esélye sincs fejlesztésre. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor bezárták a helyi iskolát. A falu népe akkor úgy szavazott, hogy leválunk a városról, mellyel 1977-ben egyesítettek. Miután 2006-ban újra önálló település lettünk, magunk pályázhatunk, és lehetőséget kapunk a fejlődésre. Az iskolánkat is megnyitottuk egy alapítvánnyal együttműködve” – magyarázza a településvezető. A leválás úgy zajlott, mint egy zűrös válás, ugyanis még évekig pereskedtek a várossal a vagyon miatt.

A nógrádiak amúgy is megszokták, hogy nem csupán a közigazgatási, de az államhatárokat is időnként átrajzolják. Somoskő és Somoskőújfalu anno a trianoni döntés értelmében került Csehszlovákiához. A hivatalban magunk is kézbe vehetjük azt a házassági anyakönyvet, amelynek rubrikáiba az 1920-as évek elején szlovákul írták még a neveket is, majd néhány év múlva újra következtek a magyar nyelvű beírások.

Teljesen egyedülálló módon 1924-ben hazánk visszakapta e településeket. E kalandos históriában kulcsszerepet játszik egy orvosprofesszor, aki angol lordokat is gyógyított. Európa-szerte híres fülgyógyászként ismerték dr. Krepuska Gézát, akinek kétezer hold földje volt Somoskőújfalu határában, és virágzó gyümölcsösei mellett a bányái is hasznot hajtottak. (A somoskői Macskalyuk bányából kitermelt követ a fővárosi utcák borítására használták, innen a macskakő elnevezés.) Súlyos veszteséget jelentett hát Krepuska professzornak, hogy az I. világháború után elvesztette a birtokát, mert az egyetlen tollvonással a szomszéd országhoz került. Krepuska latba vetette minden befolyását, barátait és betegeit is mozgósította, így sikerült kijárni, hogy a nemzetközi bíróság önként a határok kiigazításáról döntött.

Nagy szerepe volt ebben a Rimamurány Vasmű vezetőinek is, a cég ugyanis elveszítette volna bányái és ipartelepei nagy részét, így ők is a területért harcoltak. A „visszatérés napja” 1924. február 15-e, ekkor ünnepelhette meg a két falu, hogy újra hazánkhoz csatolták – igaz, a somoskői vár nélkül.

Néhány évtizede még kérték az útleveleket, ha a turista körüljárta Somoskő várát, a tatárjárás után épült erősség ugyanis Szlovákiához tartozik. Ma már átjárhatók a határok.

„Magyar család lennénk eredetileg, de a lányunk párja egy tátrai szlovák fiú, és a fiatalok kinn dolgoznak Angliában. Az unokánk, Maximka angol óvodába kezdett járni, így a kis buksijában már három nyelv keveredik” – meséli az egyik szlovákiai faluból érkezett asszony magyarul. Felkaptatnak a várhoz körülnézni, a férje kezében kis papírzászló: piros-fehér-zöld.