Vadak az autópályán

A márciusi határidő helyett csak
augusztusban dőlt el, hogy a következő
húsz évben a terület vadászati jogosultja
a Balaton-felvidéki Nemzeti Park
lesz, ám puskát azóta sem fogott senki a
kezébe. Korábban a német tulajdonú
Hubertus Bt., a Nagyberek jelentős részének
bérlője volt a vadászati jogosult. Ez
az a társaság, amelyik duplán is „perbenharagban”
állt az állammal; még Budai
Gyula indított ellenük peres eljárásokat
elszámoltatási kormánybiztosként, ám a
kilencvenes években kötött privatizációs
szerződésüket is helybenhagyta a bíróság,
és környezetszennyezés miatt sem
marasztalták el a Hubertust. A vadászterületéről
azonban kiszorult: korábbi 15
ezer hektárját 25 ezresre növelte az állami
hatóság úgy, hogy a Balaton nyugati
felét is „hozzákanyarította”, és az új
vadászati törvényből fakadó vadászatijog-
újraelosztás során az állam került
többségbe a szavazati joggal bíró földtulajdonosok
között. Így került a vadászati
jog a nemzeti parkhoz, csakhogy ettől
még senki sem vadászik azóta sem a
Nagyberekben. Megjelent ugyanakkor
nemrég egy határozat a Magyar Közlönyben,
miszerint a nemzeti park 200
millió forintot kap „a vadászati infrastruktúra
kialakítására”.
De ki fizeti az egyre csak gyűlő vadkárt?
– kérdezik a gazdák a Nagyberek
környékén. A sztrádán is egyre gyakrabban
találkoznak vaddal az autósok, de
nem csak ott: Siófok környékén a rossz
állapotú autópálya-kerítést és az M7-es
melletti területek elhanyagolását okolják
az ottani vadászok ugyanezért.