Drágább a föld, mint a ház

– Ha tehetném, a hátamon húztam volna el ide a régi házamat – mondja egy jánoshalmi asszony, aki eladta a kisváros szélén lévő családi házát, mert már nem bírta rendben tartani az 1300 négyszögöles kertet. Nem csinált jó üzletet: 2,5 millió forintot kapott érte, viszont 5,5-öt adott a központban lévő öreg épületért, ahová átköltözött. 3 millió forint hitelt kellett fölvennie, de mindenáron menni akart, mert nem volt türelme tovább várni.

Valaha jól hangzott, hogy a vasúton kívüli részt kertvárosnak hívják; csöndes, nyugalmas utcák voltak arrafelé. Ám ahogyan egyre kevesebb lett a munkahely és a jövedelem, egyre többen költöztek el nagyvárosba, külföldre, és egyre olcsóbbak lettek a házak. Az éles fordulatot az hozta, amikor használt lakást már egyetlen fillér önerő nélkül, pusztán a gyerekekre adható családi otthonteremtési kedvezménnyel, CSOKtámogatásból is lehetett venni.

Három gyerekre 2,2 millió támogatás jár, ez az összeg erőteljes keresletként jelent meg a korábban módos alföldi települések lakáspiacán is. Az eladóknak föladták a leckét: vagy odaadnak mindent a többé-kevésbé népes betelepülő családoknak azért a kevésért, vagy várnak a bizonytalan pénzesebb vevőre. De amikor az első CSOK-os család megjelent az utcában, attól fogva a valamivel tehetősebb vásárlók kezdtek elriadni, vagy ha nem, ők sem akartak többet adni a házakért.

A jánoshalmi asszony a házáért végül egy kecskeméti nyugdíjastól kapott a CSOK-nál 300 ezer forinttal többet. Az idős férfi elvált, volt felesége kifizette a részét a nagyvárosi lakásból, ő pedig visszaköltözött ifjúsága színhelyére. Szekeres Zsolt mórahalmi ingatlanügynök szerint ott lettek nagyon olcsók a jó állapotú, komfortos házak, ahol nincs munkahely, sem jövedelmi forrás, és elérhető távolságban még valamennyire prosperáló város se.

Az ilyen helyek után főként idősebbek érdeklődnek, akik szeretik a csendet, a zöldterületet, és a számlájukra biztosan megérkezik havonta a nyugdíj. Városi lakásukat drágán eladják, a különbözetet félreteszik vagy a gyerekeiknek, unokáiknak segítenek vele.

Jánoshalmán, az Ecetfa utcában Márkus Klára nyugdíjas tanárnő most adta el a házát. Tíz éve biztosan kapott volna érte 6 millió forintot. De akkor „kijárt németbe mamaszitternek”, hogy keressen egy kis pénzt. Egy ideig várta, hátha a lánya, aki szintén pedagógus, hazaköltözik, de ő is elment Németországba. A lány Szegeden próbálkozott, de amikor látta, hogy a csoporttársa is csak úgy kapott munkát, hogy utazó óraadóként Szeged és Makó között kellett szaladgálnia, hátat fordított az országnak meg a pályának is.

– Itt vannak a hatalmas kertek, de csak az műveli őket, aki a családnak termel bennük – mondja Márkus Klára. – Eladni a termésből nem lehet semmit. Az én kertemben évekig lucernát termelt egy gazda, marhát, disznót tartott, de most azt mondta: „Klári néni, jövőre már ne számítson rám! Én is menekülök innen, mert mint egyedülálló idős, nem tudom magamat fenntartani, és segítségem sem lesz. Annyi errefelé a dologtalan ember, de egyikre sem lehet számítani. Én mindenkinek segítek, az egyik új szomszéd gyerekét is korrepetáltam. Erőltették, hogy kötnek velem eltartási szerződést, de azt a pénzt sem adták vissza, amit kölcsönkértek.”

Márkus Klára végül a sok pénzből felújított házát el tudta adni annyiért, amennyit tíz éve felújítás nélkül kapott volna érte. Egy börtönőr vette meg, aki Szegedről hazaköltözik, mert a közelben, a kiskunhalasi menekültszállón kapott munkát. A nyugdíjas tanárnő pedig Szegeden keres lakást. Panelt ajánlgattak neki, liftes tízemeletesben. Először berzenkedett, de aztán összeszámolta, hogy a családi házban sem használ már többet 35-40 négyzetméternél.

Az eladó falusi házak 90 százaléka örökség. Az örökösök több száz kilométerre, esetleg külföldön élnek, nyomott áron is szabadulni akarnak az ingatlantól. Szekeres Zsolt szerint úgy is pénzbe kerül egy épület, hogy üresen áll, mert a közműszámlák alapdíjai akkor is ketyegnek, ha nincs fogyasztás. Kikapcsoltatni őket nem érdemes, mert akkor meg eladáskor a visszakapcsolás kerül horribilis összegbe.

Az ingatlanos úgy számol, hogy érdemes reális áron, de minél előbb eladni a házat, mert lakatlanul is belekerül évente 2-3 százezer forintba a fenntartása. Négy-öt év alatt akár a teljes értékét rá lehet költeni.

Rémen is sok az üres épület, de kevés közülük az eladó. A Kossuth utcában egy ház utcafrontját erősen benőtték a bokrok, köztük a szomszéd udvarból kiszökött tyúkok kapirgálnak. Az ablakban ott a tulajdonos neve, Tóth Sándor meg a telefonszáma. Fölhívjuk, hogy árulja-e a házat. Nem árulja, csak azért tette ki az elérhetőségét, ha valakik, például a szolgáltatók keresik, megtalálják. Három szoba, fürdőszoba, bent van a gáz, de talán egymilliót sem adnának érte.

– Olyanok vennék meg, akiknek nincs egy fillér megtakarításuk sem, 20-25 ezer forintos havi részletekben fizetnék ki az árát. A szüleimé volt, de legénykoromban az én keresetemet is beletettük, hogy megvegyük és felújítsuk. Szeretném, ha jutna az árából valami a gyerekeimnek.

– Nem viszi el a rezsi a ház árát?

– Nem számoltam utána, de inkább kifizetem, mint hogy egy másfél milliós lakást odaadjak 500 ezerért.

Katymáron 8 millió forintért árulnak egy ikerházat. Egy éve hirdetik, én vagyok az első érdeklődő. Tulajdonképpen két felújított családi házról van szó, azért kell eladni, mert meghalt a nagypapa, a nagymamának pedig túl nagy a ház, és egy kicsit már fél is egyedül a faluban.

– Édesanyám tanár volt, édesapám könyvelő a téeszben – mondja a hirdető. – Minden keresetüket a házra és a mi taníttatásunkra költötték. Maguknak újították föl, szerettek volna kényelemben élni még együtt, de a sors másként akarta. A 8 millió sem reális, már Baján érne legalább 15 milliót. Talán 4 millióért elvinnék Katymáron is, de a szüleim dolgoztak érte annyit, hogy nem akarom elkótyavetyélni.

Egy tataházi család eladta a földjét vagy annak egy részét, és Budapesten vásárolt lakást az árából. Igazából a falusi házat szerették volna eladni, de annak az árán nem lehet városi ingatlant venni. Így aztán a nagymama ott maradt a házban. Fél, nem enged be idegent, pláne nem nyilatkozik.

A föld ára egyre nő, Felső-Bácskában hektáronként meghaladta a 3 millió forintot. Hallottam, hogy falusi földtulajdonosok 3-4 hektár árából lakást vettek Pécsett az egyetemista gyereküknek. A többség azonban a falusi, kisvárosi házából szeretné kivenni legalább a belefektetett értéket – esélytelenül. Panaszolják, hogy másfél házat ér egyetlen hektár föld. És ahhoz a házhoz, amit az egyik család egy élet munkájával épített föl, más családok munka nélkül jutnak hozzá.

Ha nem is lakhatásra, de valamire a legrozogább ingatlan is jó. Rémen, a Kossuth utcában például 390 ezer forintért árulnak egy düledező romot. A budapesti ingatlanközvetítő azt mondja, az ilyet „papírozásra” szokták használni. Bejelentenek oda valami célból valamilyen cégeket.

– Egymillió forint már a lakható kategória, de az olyat nem lehet eladni – magyarázza. – De akinek pont ott kell egy cím, az simán megad érte 3-400 ezret.