Határvidéken

1989-ben az Európai Régiók III. közgyűlése fölvette soraiba a 19 magyar megyét is. Abban az időben úgy tűnt: a „nemzetek Európáját” a „régiók Európája” váltja föl a kibővülő, egységesülő Európai Közösségben. Pontosan látták, hogy a határ menti területek kimaradnak a fejlődésből, ha csak a saját fővárosuk felé vezetnek utak. A közös költségvetésből jelentős összegekkel támogatták a határokon átnyúló együttműködést.

Az 1990-es évek elején még Magyarország is távol volt az uniós csatlakozástól, amikor Szegeden és Temesváron már fölfigyeltek arra, hogy az Európai Bizottság a csatlakozást tervező országokban is támogatja az országhatárokon átívelő közös programokat. Három országra kiterjedő, közös ernyőszervezetet akartak létrehozni erre a célra. Ez a vidék 1920-ig földrajzi értelemben azonos nagytájhoz tartozott, és a trianoni határok három ország (Románia, Jugoszlávia és Magyarország) területére darabolták föl az infrastruktúráját, gazdasági szerkezetét; elválasztották kevert etnikumú népét, azt a kultúrát, amelyet a Nagyszentmiklóson született Bartók Béla feldolgozott és globális értékké emelt. A kezdeményezők azt akarták, hogy a Dél-Alföld és a Bánság megyéi mellett a Vajdaság Autonóm Tartomány is részt vegyen a kooperációban.

Így lett. 1997. november 21-én írták alá a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió alapító szerződését, másfél év múlva a NATO – benne az új tag Magyarországgal – „visszabombázta a kőkorszakba” a milosevicsi Jugoszláviát.

Más nehézség is volt. Errefelé nincs erős hagyománya a decentralizációnak – a megyék még nemzetközi szerződést is csak a központi kormány jóváhagyásával köthettek.

Mégis összegyűltek helyi emberek, együtt terveztek, a határon túli magyarok közvetítettek, vagy jobb híján angolul beszéltek, ha nem értették a szomszéd nyelvét. Megvalósulni látszott az az uniós ajánlás, amely a francia–német határon már jól működött: adj közös feladatot a különböző nemzetiségű embereknek, ültesd össze őket, és összebarátkoznak, amire megoldják. Ne a múltba, a történelmi sérelmek felé forduljunk, hanem tervezzünk és építsünk közös jövőt! Az együttműködés elindult, de akadozott. Helyben is működött a politikai váltógazdaság, és amiben egyik pártszövetség részt vett, abból az őt követő ki akart lépni. A nehézségek ellenére 20 éve mégis működik a szervezet. Sok kis közösségi projekt valósult meg. Új határátkelőhelyek nyíltak. Volt tehát mit ünnepelni november 21-én Újvidéken. 

Tanács István