História az eltűnt időről
Tristan Cambell kevés pénzű San Franciscó-i egyetemista, még telefonja sincs, ami manapság elég meglepő. Eseménytelen életében váratlan fordulatot hoz egy tekintélyes londoni ügyvédi iroda levele, amelyben arról értesítik, hogy feltehetően nagy vagyon örököse. Az óceánt átrepülve Londonba utazik, ahol megtudja, hogy egy Ashley Walsingham nevű angol hegymászó 1924-ben meghalt a Mount Everest meghódítása közben, és végrendeletében millióit szerelmére, Imogenre hagyta.
A nő nem tartott igényt az örökségre, és az most nyolc évtized múltán Tristáné lehetne, ha ő a rendelkezésére álló szűk időn belül bizonyítani tudja, hogy ennek a két embernek a leszármazottja. A fiú Londonból Franciaországon és Skandinávián át Izlandra, 2004-ből az első világháború idejére, majd a húszas évek himalájai expedíciói korába utazik, hogy megismerje egy rövid, de rendkívüli, szenvedélyes szerelem történetét és a nagy háború sorsfordító borzalmait. A legnagyobb felfedezések mégis a saját lelke addig ismeretlen tájain átélt belső utazáson érik, és végül azt az életet választja, amelyet sajátjaként élhet tovább.
Leegyszerűsítve minden könyv a túlélésről, a végzet elleni küzdelemről vagy a szerelemért folytatott harcról szól. Az amerikai Justin Go Porladó árnyak című regényére (Geopen Könyvkiadó) mindhárom jellemző. A fiatal szerző érzékeny, izgalmas elbeszélő, lebilincselő történetében egyszerre sikerül megragadnia az idő tünékenységét és szakadatlan múlását. Szándékosan vagy sem, de azt üzeni, hogy az el nem töltött éveket gyászolhatjuk igazán.
(Justin Go: Porladó árnyak - Történet az eltűnt időről, Geopen, 2017.)
