Kié lesz végül a föld? Megfejtés a riportban

Takaros tanyán járunk Városföld határában, közel Kecskeméthez. Itt lakik és művel a közeli határból harminckét hektárt a Keresztes család. Ha szeretnénk megrajzolni egy klasszikus családi gazdaságot, akkor a legjobb helyen járunk: az apa műveli a földet, felesége és két fia pedig szükség szerint besegít. A megművelt területből 17 hektár a sajátjuk, a többit bérlik.

– Azt a kilencezer négyzetmétert, ami a vita tárgya volt, szintén béreltük, a kecskeméti Kiss József Ernőnétől már vagy húsz éve – ültetnek az asztalhoz és teszik elém az őket ért méltánytalanság dokumentumait. Írásbeli megállapodás nem volt közöttük, néha küldtek neki terményt, de az utóbbi években már azt sem. A kapcsolat elhalóban volt, a városban élő asszony nemigen foglalkozott zsebkendőnyi tulajdonával. Keresztesék gondolták, legjobb lenne rendezni az ügyet, megvásárolnák. Az asszony azonban elérhetetlen volt. A telefonját fel nem vette, ajtót nem nyitott.

– Tavaly tavasszal aztán szólt valaki, hogy látta kifüggesztve a területet az önkormányzaton. A tulajdonos Domján Gergellyel kötött rá vételi szerződést.

Domján Gergely a Bács-Kiskun megyei agrárkamara élén áll. Keresztesék pedig bejelentették elővételi szándékukat a területre, hiszen ők helyben laknak, nem úgy, mint a kecskeméti Domján Gergely, a megvásárlandó terület mellett nekik is van tulajdonuk, tehát földszomszédok, ráadásként pedig családi gazdálkodók. Hivatkoztak még az állatlétszámra is, ám ez az indok végül kiesett, mert a bejelentés időpontjában az állataik egy részét éppen leadták, az újak pedig még nem érkeztek meg. Ha ez a hivatkozási alap kiesett is tehát, maradt még három.

A területre ugyancsak bejelentette elővételi szándékát a Poly-Fruct Kft. élén álló Polyák Imre. Ő szintén helybeli, földszomszédja az eladandó területnek, viszont nem családi gazdálkodó, hanem több mint egy nagyságrenddel nagyobb, 800 hektáros mezőgazdasági vállalkozást vezet. Márpedig a törvény a családi gazdaságokat előnyben részesíti.

Tiszta sor, a területet tehát a Keresztes család vásárolhatja meg. Gondoljuk mi. A kormányhivatal ugyanis Polyák Imre igényét elfogadta, Keresztesékét pedig elutasította.

Az indok? A többféle jogosultsága közül nem jelölte meg azt, hogy melyikre kíván hivatkozni. Ezért aztán az elővásárlásra jogosultak között Kereszteséket már fel sem tüntette az önkormányzat a megyei agrárkamarának küldött iratában, amelytől az állásfoglalását kérte.

– Jól értem? – nézek fel az iratokból. – Azért estek el az elővételi lehetőségtől, mert nemcsak egyféle jogosultságot említettek, hanem hármat is?

– Mi sem akartuk elhinni, pedig így van – erősít meg az asszony.

De visszatérve az Agrárkamara állásfoglalásához: ha azt gondolnánk, hogy elfogultságot jelentett be, mivel szerződő fél maga az elnök, tévedünk. A bíróság később megszületett ítéletének indoklásában azt olvasom, hogy az Agrárkamara: „mind a szerződéses vevő [Domján Gergely], mind a felperes [Polyák Imre] tulajdonszerzését támogatta, indokul megjelölve, hogy a tulajdonszerzés folytán élet- és versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására alkalmas méretű földbirtok jön létre”.

Keresztes János az indoklást megtámadta. Ő „egész életében két keze munkájából élt, ebből szerezte meg a mezőgazdasági földterületeket, amelyeken családjával gazdálkodik, a tulajdonában álló földterületek jóval kisebbek, mint a szerződéses vevőé, illetve a felperesé, de vele szemben a földforgalmi törvény […] alapján a tulajdonszerzése megtagadásához szükséges körülmények nem állnak fenn, és méltánytalannak tartja a Kamara mulasztását vele szemben azért is, mert ő rendelkezik a három személy közül a legkisebb földtulajdonnal, mintegy 17 ha-ral”. (Ahogy említettem, a másik 15 hektárt a család bérli.)

A jog számára azonban az olyan kifejezések, mint hogy valaki egész életében a két keze munkájából élt, értelmezhetetlen.

A kormányhivatal megkereste a városföldi önkormányzatot is, amely határozatában a családi gazda mellé állt. Az önkormányzati határozatot viszont Polyák Imre támadta meg a bíróságon, az pedig neki adott igazat.

Az ítélet indoklása szerint az önkormányzat túllépte hatáskörét, mivel Keresztesék nem szerepeltek a kamara által kiadott jegyzékben, tehát mellettük nem is foglalhattak volna állást.

A dokumentumokat átnézve hívom sorra az érintett feleket. Kiss József Ernőnétől azt szeretném kérdezni, miért nem eleve annak ajánlotta fel a földjét megvételre, aki évtizedek óta művelte. Az asszony számomra ugyanúgy elérhetetlen, mint a Keresztes családnak.

Domján Gergellyel több szerencsém van. Kíváncsi vagyok, vajon nem tartja-e összeférhetetlennek azt, hogy a megyei Agrárkamara, amelynek élén áll, az ő tulajdonszerzését is támogatta, de megelőzi a kérdésemet: állítása szerint a döntésben ő nem vett részt. Később ismét fellapoztam az ítéletet, rosszul emlékeztem-e, de nem: az Agrárkamara elnöksége, amelynek élén áll, támogatta az ő, vagyis az elnök földvásárlását.

– Egyáltalán, miként tudta meg, hogy eladó a földterület? – kérdezek végül rá.

Kérdésem nem véletlen, hiszen az Agrárkamaránál a földtulajdonosokat nyilvántartják.

– Összefutottam az utcán Kissnével, akkor mondta…

Mekkora szerencséje lehet, gondolom, hiszen amíg Keresztesék sehogy sem tudtak kapcsolatot teremteni az asszonnyal, ő meg csak úgy belebotlott…

A helybeli Polyák Imrével, aki a világhálón található információk szerint szintén a megyei Agrárkamara elnökségének tagja, a cége irodájában szerencsém van találkozni. A falon mindenféle egzotikus állat trófeája, afrikai szafarik emlékét idézik.

– Nézze, nyolcszáz hektáron gazdálkodom. Gondolja, hogy arra a hektárra van szükségem? Ha tudom, hogy Keresztesék is pályáznak rá, természetesen nem indulok ellenük.

– Volt, amikor késő este hívott fel Imre, segítsek már neki a kombájn szerelésében, különben másnap nem tudja folytatni az aratást. Persze, hogy mentem, ne maradjon bajban – emlékezett korábbi beszélgetésünk során Keresztes János arra, amikor Polyák Imre bajban a segítségét kérte. Most meg azt sem tudja, hogy az övével határos hektárnyi területet éppen az egykori segítségnyújtója műveli évtizedeken keresztül?

– És mit szólt hozzá Domján Gergely, hogy vele szemben él az elővásárlási lehetőséggel? – kérdezem a nagybirtokost.

– Gergellyel megbeszéltem, ne legyen harag belőle. Mondtam, ezt a földet most én viszem el, máskor meg majd ő lesz a nyertes.

A Keresztesék számára kedvező határozatot elfogadó képviselő-testület élén álló Veszelka Mihály polgármesterrel szeretnék még beszélgetni, ám mielőtt indulnék a községházára, visszahív Szabóné Gyenes Zsuzsa jegyző, aki lemondja a találkozót.

– A bíróság ítélete egyértelmű, a testület túllépte a hatáskörét, nem dönthettünk volna Keresztesék mellett. Többet mondani nem tudunk.

A jegyző hajthatatlan, hívom hát ismét a polgármestert, elvégre vele szerettem volna beszélgetni:

– Többet valóban nem tudnánk mondani – jelenti ki. – Tanultunk az esetből. Azóta ismét elénk került egy hasonló ügy, de azt már tárgysorozatba sem vettük. Sajnos nem tudunk mit tenni. Jogot szolgáltathatunk csak, igazságot nem.