Palágyi Béla írása Sportnapló rovatában

Az olimpia utáni esztendőben általában kiengednek a sportolók, ám a magyarok a riói ötkarikás játékok után sem vettek vissza a tempóból, elsősorban a csapatsportágakban jeleskedtek a mieink. Így a Győri Audi ETO KC női kézilabdázóinak és a Szolnoki VSC férfi vízilabdázóinak egyformán Bajnokok Ligája-győztes gárdája idei eredményei mellett semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül. Szolnok és vízilabda: a tavaszi fináléban a címvédő horvát Jug Dubrovnikot felülmúló csapatnak számomra örökre emlékezetes sikere marad az olasz Pro Recco minapi legyőzése. Miért? Mert az olasz együttes a világsztárok gyülekezete: egy Real Madrid, csak éppen nem a zöld gyepen, hanem a medencében. Az viszont némi szépséghiba, hogy miközben női kézis „kirakatcsapatunk” a légiósaival a Rába partjára vitte a BL-serleget, női válogatottunk csupán a 14. helyen végzett az elmúlt hétvégén befejeződött világbajnokságon. Amúgy a „győri lányok” a friss vb-ezüstérmes Norvégia reprezentánsaival verik kenterbe a világot…

Kajak-kenuban viszont továbbra is „magyarul tanítjuk” lapátolni a többi országbelieket, és az úszó Hosszú Katinka az idén is a hátára vette a sportágat, immár félszáznál is több érmet gyűjtött a kontinensés világversenyeken.

Atlétikában sem lehet ma már afféle sajnálkozó kézlegyintéssel elintézni bennünket: a londoni világbajnokságon Márton Anita ezüstöt nyert súlylökésben, Baji Balázs pedig harmadik lett 110 gáton. Anita 19,49 méteres csúcsa és Balázs 13,33 másodperces ideje világszínvonalú.

Férfi kosárlabda-válogatottunk 18 év után vehetett részt újra az Európa-bajnokságon. Bejutott a legjobb 16 közé, ahol 8 pontos vereséget szenvedve tisztességgel helytállt az egyik favorit, Szerbia ellen. Legjobb pólósaink a hazai rendezésű világbajnokságon ezüstérmesek lettek. A teniszsikerekre sokáig vártunk, de nem hiába: a sokkal esélyesebb orosz csapat legyőzésével Davis Kupa-válogatottunk Fucsovics Márton vezetésével 22 év után feljutott a világcsoportba, a legjobb 16 közé, Spanyolország, Franciaország és Szerbia mellé. S ne feledjük Babos Tímeát (képünkön), aki párosban a 2017-es WTA Finals-győzteseként az első magyar női teniszvilágbajnokunk!

A rövidpályás gyorskorcsolyában a férfiaknál kínai neveket magyarítunk, míg a lányok váltójának felsorolásába nem törik bele a nyelvünk – igaz, Liu Shaolin Sándorékét is egyre inkább megtanuljuk. Tornában Berki Krisztián válla gyógyul, körötte a lányok is szemgyönyörködtetően gyakorolnak. A futball? Igencsak lehetne – mint ahogyan volt – jobb is, vélhetően egyszer végre kamatoznak a befektetett súlyos milliárdok.

Az öttusa, reméljük, továbbra sem csak hajdanvolt sikersportunk, bár olykor eltűnik, máskor felbukkan. Most éppen az utóbbit teszi, hála Földházi Zsófiának, Kovács Saroltának, az „aranycsapatnak” – ez az a sportág, amelynek nálunk rendkívül mélyek a gyökerei, tehát biztosan nem kell félteni.

Egyszóval a magyar sport köszöni, többek között a taopénzeknek is köszönhetően, jól van. Hogy általa jövőre tovább erősödik-e jó hírünk a világban? Aki ezt ma a legtöbb elemében sikeresen megjósolja, az bizony jóval többet tud nálam is…