Sportnapló

1953. november 25-én, az angol–magyar – később az Évszázad mérkőzésének hívott – válogatott labdarúgómeccs idején másodikos gimnazistaként a sátoraljaújhelyi kollégium lakója voltam. Játékosként a helyi Petőfi ifjúsági csapatának kapuját őriztem, így a nevezetes nap előtt a négyágyas szobában, az emeletes vaságyon éjfélig beszélgettünk az Aranycsapat esélyeiről.

Aztán délután az ebédlőben elfoglaltuk a helyünket az asztalnál, Jánosi Béla igazgató úr az irodájából lehozatta a világvevő rádiót, s elkezdődött… Hidegkuti rögtön góllal nyitott, és 6-3-ig meg nem álltunk. Istenem, micsoda nap volt! Még a vacsorára tálalt vizezett- mézes-kenyér és hozzá a tea is ünnepi lakomának számított. Örültünk persze a Wembleyben kivívott győzelemnek, de mi, „agymosott” gyerekek elégtételt is éreztünk, amiért a kürtőkalapos, tokás, szivaros tőkések most megkapták a magukét!

Legyőztük – legalábbis futballban – az imperialistákat! Fél tucat gól a burzsoá politikának!

XXX

Az idei hétvége kézilabdában nem sikerült valami fényesre.

Kezdjük a nőkkel: válogatottunk a Németországban december 1-jén kezdődő világbajnokságra készülődve, rangos ellenfelekkel négyes tornán vett részt Norvégiában, a Möbelringen-kupa küzdelmeiben. Az olimpiai bajnok Oroszország ellen a 33-35 arányú vereség elfogadhatónak mondható, s különösebb szégyenkeznivaló nincs a világ legjobbjának tartott norvég válogatottól elszenvedett 24-29 miatt sem – különösen úgy, hogy az utolsó öt percnek 23-23-as döntetlennel vágtunk neki. A dél-koreaiak maradtak a végére, hogy legalább egyetlen győzelmet szerezzünk és elkerüljünk az utolsó helyről. Nyolc perccel a vége előtt az ellenfél 24- 21-es vezetésénél Görbicz Anita szinte egyedül fordította meg a meccset, és így 28-27 arányban győztünk.

A férfiak már nem lettek hasonlóan sikeresek a Bajnokok Ligájában.

A B csoport utolsó helyén álló Aalborg volt a Telekom Veszprém ellenfele. A dán csapatra jellemző, hogy a kapusukat rendszeresen lehívják és mezőnyjátékost küldenek helyette a pályára. Ezúttal is így történt, és a szokatlan felállás úgy megzavarta a veszprémieket, hogy 26-29 arányú vereséget szenvedtek. Tegyük hozzá, teljesen megérdemelten: régen láttuk ilyen bénán játszani Nagy Laciékat.

A Barcelonát verő MOL Pick Szeged sem kapott valami acélos ellenfelet az A csoportban. A svéd Kristianstad a Tisza-partiak után sorjázik a táblázaton, így az esély a mieink mellett szólt. Sokáig úgy is nézett ki, hogy érvényesül a papírforma: a 48. percben még a Szegednek állt a zászló – aztán fél perccel a vége előtt 32-32-t mutatott az eredményjelző tábla, amikor Gunnar Jónsson bedobta a két pontot érő gólt. A 32-33-as vereség akár győzelem is lehetett volna, ha visszaköszön a Barcelona elleni feledhetetlen játék…