Tavaly enyhült a szegénység, már „csak” a lakosság 13,4 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Ha javult is a helyzet, ez nem tett boldogabbá: a magyarok továbbra is Európa legboldogtalanabb népei közé tartoznak.
Romák, munkanélküliek, gyermekeiket egyedül nevelők: ők a szegénység miatt legveszélyeztetettebb csoportok. Ezeket az embereket érinti leginkább a nélkülözés, de szorosan utánuk következnek a több gyereket nevelő családok.
Pedig a helyzet javult: 2016-ban a lakosság 25,6 százalékát (2 millió 465 ezer ember) érintette a szegénység legalább egyféle dimenziója, 76 ezerrel voltak kevesebben, mint egy évvel korábban, derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból. A három szegénységi dimenzió: relatív jövedelmi szegénység, súlyos anyagi depriváció (vagyis nem engedhet meg magának bizonyos tartós javakat), illetve a munkaszegénység.
A legnehezebb helyzetben 114 ezren vannak, vagyis a lakosság 1,2 százaléka.
Őket mindhárom szegénységi kategória érinti; súlyos anyagi nélkülözés pedig 900 ezer embert fenyeget.
A háztartások jövedelmi helyzetének javulása természetesen a bérek emelkedésének köszönhető. Az egy főre jutó éves nettó jövedelem átlagosan 1 millió 199 ezer forint volt – ha figyelembe vesszük az inflációt, ez 3,8 százalékos reáljövedelem-emelkedés. A legstabilabb helyzetben – derül ki a KSH felméréséből – a két felnőttből álló háztartások, valamint a nyugdíjasok vannak. (Az már más kérdés, hogy a kevés nyugdíj, ha biztos havi bevétel is, mennyire jelent kiutat a szegénységből.)
Hiába azonban a jobb élet: a szubjektív jóllét (vagyis, hogy hogyan érzik magukat a mindennapokban), nem változott.
Egy 0–10-ig terjedő skálán a 16 évesnél idősebb lakosság átlagosan 6,09 pontban határozta meg boldogságát.
Kiderült az is, hogy miközben öregszünk, úgy leszünk boldogtalanabbak: az átlagérték a 16–24 évesek között volt a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig a 75 évesnél idősebbek válaszában.