Desdemona is fellélegezhet

A címszereplő buja cigánylány története Bizet operájának 1875-ös párizsi bemutatója óta mindig ugyanúgy ért véget: Don José, a megunt, ám féltékeny szerető kioltotta a kikapós leány életét. A mostani producerek azonban úgy gondolták, mégsem tapsolhatnak a nézők a családon belüli erőszak ilyen vérlázító példájának. A mai felfogás szerint ezért a késsel támadó megvadult tisztet nemes egyszerűséggel lelövi Carmen, persze pusztán önvédelemből. A sevillai dohánygyári munkásnő így megmutatja, milyen egy modern mese vége.

Érdemes eljátszani a gondolattal, mi történne, ha az új szelek végigsöpörnének az operák világán! Puccini Pillangókisasszonyában például lenne mit „retusálni”! Mégiscsak tűrhetetlen, hogy a naiv és ártatlan japán leányzót előbb elcsábítja, majd ejti Pinkerton, a könnyelmű amerikai hadnagy. A reménykedő Csocsoszán egy egész felvonáson át várja a „férjét”, aki végül megérkezik ugyan a tengeren, de abban sincs köszönet. Pinkerton csak azért jön, hogy magával vigye a fiukat, aki Pillangókisasszony életének egyetlen vigasza. Egy mai felvilágosult nő joggal megsértődik azon, hogy ezek után az átejtett Pillangókisasszonynak kell harakirit elkövetnie. Csocsoszán kapjon végül egy jó ügyvédet, aki tartásdíj fejében az egyenruhát is leperli Pinkertonról!

Verdi 130 éve bemutatott Otellójának librettóját is illene korrektre pofozgatni. Felháborító, hogy a velencei mór előbb áriában bosszút esküszik, majd – ahogy Shakespeare drámájában is teszi – előbb bántalmazza, szidalmazza, aztán meg is fojtja a nejét egy vacak kis kendő miatt. Szegény Desdemona ráadásul félre sem lépett. Megoldás lehetne, hogy az ártatlanul megvádolt asszony visszavág, és lepuffantja a féltékenységében tomboló mórt. De még korszerűbb lenne, ha egy időre felhagynának az énekléssel, és párterápiára vonulnának – annak eredményét pedig türelmesen megvárhatná az operaházak nézőközönsége.