Gulyást? Kinek?
Százötven adag babgulyás. Ennyi bőven elég volt, hogy Pécsett robbanjon a bomba. Az ételt ugyanis a rászorulók között osztották volna szét. Lett volna önkéntes, aki telemeri a tányért, meg vendéglős is, aki felajánlja az ételt. És éhes száj is. Gondolhatná a gyanútlan hírolvasó.
De csak gondolhatná, mert az önkormányzat résen volt: félre ne értse senki, itt nem emberi gesztust látunk, nem az elesettek megsegítését. Politikai haszonszerzést, azt!
Merthogy az ételt egy ellenzéki párt helyi erői osztották volna. (Arról persze már elfeledkeztek a kormányzó párthoz tartozó városvezetők, hogy pártjuk emberei is bőszen osztogatnak, hol krumplit, hol tojást…) És különben is, rendnek kell lenni, ételt nem oszthat se civil, se politikus – hacsak ki nem tölt egy formanyomtatványt, amelyben bejelenti igényét a közterületre, ebben meg ebben az órában. Arról pedig igazán nem tehet a város derék vezetése, hogy ilyen nyomtatvány nem létezik. Ha ezt a problémát nem akarják megoldani az ételosztók, talán nem is akarták nagyon megetetni a rászorulókat. És persze az is csak a véletlen műve, hogy az ételt felajánló vendéglőshöz szinte azonnal ellenőrök érkeztek.
De minek is az az ingyen babgulyás, amikor az ország jobban teljesít, amikor már egy szegény ember sem maradt? Jobb is így, csak tétlenül álldogáltak volna az üst mellett az ételosztók.
