Győzelem az agyembólia felett

Történt ugyanis, hogy 1956 novemberében, a szovjet csapatok bevonulásának másnapján az otthonába hazatérő Ferenczy Bénit telefonhívás fogadta. Beszélgetés közben a szobrászművész rosszul lett és összeesett – agyembólia érte. Jobb oldala lebénult, elvesztette beszédképességét. Alkotó barátai rendszeresen látogatták; például az egy évvel később meghalt Szabó Lőrinc betűkártyákkal próbálta tanítani, de nem sok sikert ért el, a szobrász mindössze néhány szóval kommunikált. Egy darabig franciául olvasott, később ezt a képességét is elveszítette.

Bár a tragikus esemény következményei végigkísérték hátralevő életét, nem jelentették művészi pályájának végét. Kiderült, hogy vizuális nyelven ki tudja fejezni magát: a jobbkezes művész nagy erőfeszítések árán rajzolni kezdett, akvarelleket alkotott, végül szobrokat készített – bal kézzel. Korábban a Képzőművészeti Főiskola tanáraként (a sztálini diktatúra miatt távolították el állásából) klasszikus mesterek műveinek másolását javasolta diákjainak, bénult állapotában maga is a számára kedves művészek munkáinak reprodukálásával kezdte újratanulni a rajzolást; például Rembrandt után született a Menekülés Egyiptomba című munkája.

Több száz grafika és néhány szobormű maradt fenn ebből az alkotói korszakból, ezek esszenciáit tárja közönség elé az MCP Műterem- Múzeum kiállítása. Míg szobrai szinte tökéletes folytatásai a korábbi időnek, rajzai nemcsak a reszketeg, bizonytalanná vált vonalak miatt térnek el az egészséges időszakától, de színvilágukban is merészebb kísérletezést hoznak az életműbe. Az 1959-es Aranykor az első plasztika, amelyet a művész már elfogadott: a mozgásban lévő kisfiú képe akár lehetne a betegséget leküzdő alkotó felszabadulásának szimbóluma.