Kiszorított természet

Ceglédbercel felől, a 40-es úton helységnévtábla jelzi a város határát, épp a telek felénél cövekelték le.

A nyilvántartás szerint azonban az ingatlan még a belterülethez tartozik. Karnyújtásnyira tőle a Gerje-patak, melynek környezetében számos országosan védett természeti kincs – köztük mocsári kosbor, tarka sáfrány, kisfészkű aszat, vöröshasú unka, gyurgyalag – található, a vidéket nem véletlenül sorolták a Natura 2000 területek közé. Most minden mozdulatlan, ez a téli álom ideje.

A magántulajdonban lévő parcella rendezett, látszik, hogy feltöltötték és elegyengették valamilyen törmelékes anyaggal. Nem amatőr munka. Távolabb egy épület vázszerkezete áll, amint megtudtuk, ott egy vallási gyülekezet építkezik.

Ennél több információval a közelben
lakók sem tudnak szolgálni, de azt hozzáteszik, nem nézik jó szemmel a fejleményeket. További részletekről a település polgármesterétől érdeklődünk.

– Még tavaly szeptember elején érkezett jelzés a jegyzőhöz a témában – mondja Fazekas László; 1998 óta a város első embere. – Írásban kértünk szakvéleményt a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságtól. Válaszukból kiderült, hogy az ingatlan nincs természetvédelmi oltalom alatt, de közvetlenül szomszédos a Gerje menti lápos területtel. Mivel a telek magántulajdonban van, semmi nem tiltja a tereprendezést, amennyiben az nem haladja meg az egy méter mélységet. Szeretném tisztázni azt is, hogy az egyházi építkezés egy másik helyrajzi számú portán zajlik, de az a rész sincs védettség alatt.

Mindebből kitűnik: kulcskérdésnek számít, hol húzódik a természetvédelmi terület határa. Ez egyébként jól látható. Az ingatlant fasor választja el a patak árterétől, az árnyas fák valamikor földutat szegélyeztek.

Hogy pontosak legyünk: „a feltöltött rész keleti széle mintegy 30–50 méterre helyezkedik el a Natura 2000 terület határát jelentő fasortól (úttól)” – ezt a meghatározást a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, Vidra Tamás tájegységvezető írta a kérdéseinkre adott válaszában. Azt is közölte, hogy a területen 2017 őszén tartottak bejárást, és az akkor felvett GPS-adatok alapján megállapították:
„Az üggyel érintett ingatlan Albertirsa város belterületén helyezkedik el, nem tartozik az országos jelentőségű védett természeti területek körébe, illetve nem része a Natura 2000 hálózatnak sem. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság adatbázisában védett növény- és állatfaj előfordulásáról sem találunk innen információkat. Mindezek alapján igazgatóságunk fenti területen illetékességgel  nem rendelkezik.” 

Azért ez nem megnyugtató kijelentés az albertirsai természetvédők számára. Nehezen tudnák elképzelni, hogy a számos dokumentumban bemutatott élővilág – amely jellemző a Gerje mentére és némelyik faj csak itt őshonos – a telek határáról egyszerűen visszafordul. Több civil szerveződés is kiáll a helyi értékek mellett. Az Albertirsa Barátainak Köre közösségi oldalán például szenzációs híradás található arról, hogy tavaly tavasszal fokozottan védett földikutya-élőhelyekettaláltak a Gerje-patak bal partján húzódó magas háton, ami tényleg óriási jelentőségű – bár Vidra Tamás tájegységvezető szerint ez a ritka faj és élőhelye nincs veszélyben az inkriminált ingatlanon történt beavatkozás miatt, hiszen előfordulási helyük mintegy 300 méterrel arrébb található.

Beszéltünk a csoport vezetőjével, Pásztor János Attilával, aki az élővilág kiterjedését, terjeszkedését illetően más véleményen van. Azt sem tartja kizártnak, hogy az öreg fasort kivágják, de legalábbis az ottani utat járhatóvá teszik.

– A feltöltött terület korábban gyakran víz alatt volt, nádas alakult ki rajta – meséli Pásztor János Attila. – Az idegen anyag ráhelyezésével drasztikus beavatkozás történt. Amennyiben ott például kétéltűek téli álmot alszanak, tavasszal már nem tudnak a felszínre jönni. Civil szervezetként ellene vagyunk az ilyen átgondolatlan cselekedeteknek. Sajnos nem ez az első eset városunkban, hogy a környezet átalakítása nincs összhangban a természettel.

Lehet persze építkezni, de a kivitelezés során a természet szabályait nem lehet figyelmen kívül hagyni.Kíváncsiak voltunk arra, milyen következményekkel jár, ha a riportunkban bemutatott esettel ellentétben mégis természetvédelmi területen, illetve bizonyítottan védett fajok előfordulási helyén történnek hasonló jellegű munkálatok.

Vidra Tamás erre a következőket írta:
„Külterületek esetében a területileg illetékes megyei kormányhivatal, illetve a Természetvédelmi Őrszolgálat jogosult és köteles eljárást indítani. Abban az esetben, ha vélelmezhetőa beavatkozás jogsértő volta, akkor belterületről lévén szó,a település jegyzője jogosult eljárást kezdeményezni. Ennek során hivatalosan megállapítható, hogy a kivitelező rendelkezik-e megfelelő engedélyekkel, a depózott anyag milyen jellegű, mekkora mennyiséget képez, illetve veszélyes-e a környezetre.”  

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője fontos részletekre mutatott rá. Ezzel kapcsolatosan megkerestük Albertirsa másik civil szerveződését, a Dolina Zöld Kört. Vezetőjük, dr. Janik Zoltán elöljáróban közli velünk, hogy régóta figyeli a Gerje-patak menti beavatkozásokat, köztük a Pesti úti ingatlan sorsát.

– Mint általában Albertirsán, ott
is ravasz módon történtek a dolgok
– jelenti ki határozottan Janik úr, aki
2010-ben független polgármesterjelöltként,
2014-ben pedig önkormányzati
képviselőként is megmérettette
magát. – Egy kis lakóház állt
a telken, megvárták, hogy összedőljön,
utána kezdtek hozzá a tereprendezéshez, és fokozatosan töltötték  fel, volt ott sitt is rendesen. Mára a településrendezési tervben 30 százalékos beépíthetőséggel rendelkező területté alakult: megváltozott a jellege, így a besorolása is. Az önkormányzat nemcsak az itteni, hanem az út túloldalán lévő részeken is engedélyezte telkek kialakítását, holott azok is víz alatt álló helyek voltak. Többször szóvá tettük különböző fórumokon, hogy az árterületet nem kellene feltölteni. Az úgyszintén sok problémát vet fel, ha az élővizek mentén nem tartják meg az 50 méter védőtávolságot. Hét évvel ezelőtt éppen e miatt fordultam bírósághoz egy másik ügyben. (Erről akkor írtunk a Szabad Földben! – A szerk.)

Dr. Janik Zoltán a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetőjét személyesen is jól ismeri, számos esetben személyesen kellett konzultálnia vele, amikor a jelenlegi polgármester és a képviselő-testület többször kezdeményezett és engedélyezett olyan beruházásokat, amelyek jelentős mértékben csökkentették a patak árterületét, a környező házak felé terelve ezzel a vizet.

– Könnyű belátni azt az álszent hozzáállást, amelyet az önkormányzat tanúsít, miközben dicsőíti az egyetlen természeti vízfolyást és élővilágot a településen, mindeközben olyan építkezéseket engedélyez a területen, amelyek mind valójában, mind látványában tönkreteszik ezt a csodálatos területet – summázza véleményét informátorunk, majd hozzáteszi: – A patak közelében minden(!) hathatós változtatás esetében a természetvédelmi, a vízügyi és/vagy az építési hatóság engedélyére is szükség lenne, hiába van magántulajdonban egy telek, amelyik éppenséggel a környezet egyensúlyának védelme érdekében lehetne oltalom alatt is.

Sikerült beszélnünk a 40-es út mentén, frekventált helyen lévő ingatlan tulajdonosával, Lévai János vállalkozóval is. Állítja, ő mindent szabályosan csinált. A korábban osztatlan közös tulajdonban lévő telek „kivett lakóház és kertként” szerepel a földügyi nyilvántartásban. Mivel a szakértői vélemény szerint az 1,3 hektár nem természetvédelmi terület,egy méter magasságig minden továbbinélkül elvégezte rajta a földfeltöltést,ehhez – tudomása szerint –engedélyekre sem volt szüksége. Ellenkező esetben nyilván nem vágott volna bele a munkálatokba.

– Csak azt szerettem volna, hogy normálisan nézzen ki ez a terület – árulja el Lévai János a telefonban. – Nincs semmilyen tervem az ingatlan hasznosítására.

Megtudtuk, hogy a telket a helyi építési szabályzat alapján az LF-2 övezetbe sorolták, ahol lakóépület; kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó épület; szálláshely; igazgatási, egyházi, oktatási, egészségügyi, szociális épület; kézműipari építmény; sportépítmény helyezhető el. Van tehát miből választania a tulajdonosnak, ha netán meggondolná magát az ingatlan jövőjét illetően. A természetvédőkértetlenül állnak az esetelőtt: ha nem lesz építkezés, akkornem kellett volna megbolygatni atájat, maradhatott volna eredeti állapotában, mert az lenne inkább a „normális” hozzáállás.

Marad tehát a kérdés: miként reagál minderre a természet. Nemsokára ugyanis vége a téli álomnak.

BORZÁK TIBOR RIPORTJA

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI