Szöknek, hogy maradhassanak

Mélykútpuszta és Pálhalma között egy lovas kocsival rendszeresen szállított élelmet és mosnivalót egy női elítélt. Ő volt az őri kocsis. Minden útján ott ült mellette egy Takács nevű börtönőr főtörzsőrmester, és őrizte az őri kocsist. Egyik útjukon azt mondta a nő, hogy Taki bácsi, én most elmegyek, de foglald nekem a helyet, mert egy hét múlva újra itt vagyok.

Büntetése ugyanis lejárt volna, de nem akart tartósan szabadlábra kerülni – mesélte Végh József kriminálpszichológus.

Nem volt lakása, munkahelye, semmilyen kinti kapcsolata, nem is látott esélyt arra, hogy ilyeneket szerezzen. Megszokta a börtönviszonyokat, az „őri kocsival” szabadon közlekedett. Volt ennivalója, volt hol fürödnie, ha hideg volt, fűtöttek rá, és még némi pénzt is keresett, amiből ki tudta egészíteni a börtönkosztot. A hajléktalanságnál sokkal biztosabb jövőnek tűnt számára, hogy elítéltként kocsikázzon Taki bácsi oldalán.

Tavaly hét elítélt szökött meg börtönből.

Ez nagy szám ahhoz képest, hogy 2013 és 2016 között öten tudtak elszökni. A 2017-es „megugrást” az magyarázza, hogy a 18 ezer fogvatartott közül minden korábbinál többet, 1500-at foglalkoztatnak külső munkáltatónál.

Sokan kerültek új, „lazább” helyre, ahonnét lehetőséget láttak a szökésre. Nem érte meg – valamennyiüket elfogták. A tapasztalatok nyomán joggal várható, hogy a továbbiakban újra 1-2-re esik vissza a szökések száma – évente.

Volt olyan elítélt, akinek már csak  46 napja volt hátra a büntetésből – a szökésért újabb egy évet kapott.

Másra három év várt volna még a rácsok mögött, a bíróság újabb 2 év 6 hónappal toldotta meg. Az esetek vizsgálatakor újfent az bizonyosodott be, hogy a fogvatartottak személyes körülményeiben, családi állapotában beállt negatív változás miatt választották az önkényes távozást. Emiatt könnyű is volt újra elfogni őket, hiszen sejteni lehetett, hol bukkannak föl.

Hogy miért az utolsó három hónapban buknak felszínre a családi problémák? Mert a feleségek, élettársak ilyenkor már kénytelenek bejelenteni, ha időközben „összebútoroztak” valakivel, hogy ne akkor derüljön ki, amikor a fogvatartott kijön a börtönből.

A családi kapcsolatok rendszerint az elítéltnek fontosabbak, mint a szabadlábon lévőnek; ilyenkor úgy érzi, ha gyorsan hazamehet, akkor talán rendezheti a kapcsolatát.

Mi lenne, ha ilyenkor kiengednék pár napra? Végh József nem emlékszik arra, hogy krízisben lévő párkapcsolat miatt valakit is hazaengedtek volna.

Olyankor inkább rendkívüli beszélőt engedélyeznek vagy levélváltást, plusztelefonálási lehetőséget. Egyszerű, hogy miért nem engedik haza: attól tartanak, nem jön vissza.

Előfordul, hogy valaki már büntetését tölti, és egy újabb ítélet elől próbál elmenekülni. Az ilyenre mondják, hogy „a sárga csikó elől” szökik. Olykor meglépnek nagyon pénzes, erőszakos, széles kapcsolati hálóval rendelkező bűnözők is. De ez nem az átlag. A szökéshez nem kell pénz, de a rejtőzködéshez már sok is, mert az emberek nem szívesen támogatják a bujkálásban az elítélteket vagy ítéletre várókat.

Van, aki nem szökik, hanem öngyilkosságot kísérel meg. Aki meg akar halni, az meghal. Aki úgy intézi, hogy élve felfedezzék, az üzenni akar. Nyomatékot adni a problémájának – olyankor általában kap is valamilyen segítséget a börtönszemélyzettől, ami nem az alapproblémát oldja meg, de segíthet a feldolgozásában.

Az újra elfogott elítéltet rendszerint ugyanoda viszik vissza, ahonnét elszökött. Ez is egyfajta büntetés. A szökésnek nincs jó visszhangja a többi fogoly között. Okkal tartanak attól, hogy emiatt szigorítások lesznek, nem lehet kimenni külső munkahelyre, átvizsgálják a ruházatukat, nem engedik haza azt, aki esetleg hazamehetne. Ezért inkább előre szólnak az őröknek, ha tudomásukra jut, hogy valaki azt tervezi, megpattan valamilyen nehezen ellenőrizhető helyről.