Van egy tehetséges, ígéretes csapatunk!

A sportban csak a kegyelmi pillanatokban történnek csodák. Horvátországban, a férfi kézilabda Európa-bajnokságon, a Dánia–Magyarország mérkőzésen nem volt misztérium: győzött a realitás, 32-25-re nyert az olimpiai bajnok skandináv együttes. Pedig azzal a több ezer magyar szurkolóval együtt, akik Varasdon a mieinknek szorítottak, végig reménykedhettünk.

Volt alapja a bizakodásnak, mivel tavaly a világbajnokság nyolcaddöntőjében legyőztük ellenfelünket, ám az egy másik magyar csapat volt. Fazekas Nándor, Harsányi Gergely, Ilyés Ferenc, Iváncsik Gergő, Iváncsik Tamás, Nagy Kornél, Nagy László, Zubai Szabolcs – jó kis csapat… Nos, az ő helyükbe kellett új válogatottakat találnia Ljubomir Vranjes szövetségi kapitánynak, aki nem is titkoltan a már a horizonton feltűnő tokiói olimpiára spekulál elsősorban. Így tehát mint valamennyi sportágban minden magyar vereség megmagyarázható.

Mi szolgál a játékosaink mentségére? Először is az, hogy csupán néhány alkalommal játszottak ebben az összeállításban. A svédek elleni korábbi kettős főpróba nem sikerült rosszul (döntetlen és kétgólos verség), de már akkor is látszott, hogy a bántó technikai hibák, pontatlan átadások oka leginkább az összeszokottság hiánya. Számos tehetséges fiatalunk a továbbiakban sok örömet fog szerezni nekünk – tették ezt a dánok ellen is úgy másfél félidőn át.

A 34. percben még egyenlő volt az állás – aztán érkezett a látványos összeomlás, amikor 10 gólra is nőtt a hátrányunk.

A következő ellenfélnek a spanyolok jöttek, ellenük a fiúk nagy fogadkozások után léptek pályára. Ez azonban csak arra lett elég, hogy szorossá tegyük a mérkőzést. A döntetlen állás 7-7-nél, 12-12-nél, majd a 43. percben 19-19-nél még azt ígérte, hogy pontot vagy pontokat szerezhetünk. Nem sikerült, 26-25-nél az egyenlítésért támadtunk, ám a végső találatot a spanyolok vitték be, így a 27-25-ös vereség azt jelenti, hogy utolsó csoportmeccsünkön a csehek ellen mindenáron nyerni kell a továbbjutásért. (Válogatottunk kikapott, ezzel kiesett: a részletek itt  - a szerk.)

Nem rossz a csapatunk, ám számos apró hiba vár még kijavításra. S vajon bízhatunk- e a lapzártánk után sorra kerülő mérkőzésen? Nos, a spanyolok (akikkel tehát mi az utolsó percben a döntetlenért harcoltunk) a cseheket 32-15-re győzték le. Aztán a csehek 28-27-re megverték a dánokat... Ezért legalább négy góllal muszáj nyernünk a csehek ellen. Ha kevesebbel sikerülne, akkor meg szurkolnunk kell a dánok spanyolok elleni pontszerzéséért.

Ha viszont kikapnánk, nem jutunk tovább. De ha sikerül, még bármi lehet, hiszen az erős csoportellenfelekkel szemben szoros meccseken maradtunk alul.

S bár a sportot nem keverem össze a szerencsejátékkal: a spanyolok ellen akadt három olyan kapufás lövésünk, ami ha befelé pattan… A sportban csak kegyelmi pillanatokban történnek csodák – amihez nekünk van egy tehetséges, ígéretes csapatunk!