A hét témája – Nyeregbe, magyar!

A gazdagabb országokban már az ötveneshatvanas években megfigyelték, hogy a motorizáció terjedésével visszaszorul a kerékpározás, Magyarországon csupán a hetvenes években. A motormeghajtású járművek terjedésével az utak is jellemzően autóbaráttá alakultak. Jó példa erre a budapesti Rákóczi út, ahol a metró megépülését követően még a villamospálya helyét is az autók vették át. Az igazi autóbumm azonban a rendszerváltást követően robbant, mára pedig a nagyvárosokban gyakorivá váltak a szmogos napok, időszakhoz kötötten pedig szinte állandósultak a dugók.

Ennek köszönhető az, hogy az ezredfordulót követően egyre több autós váltotta kerékpárnyeregre az autóülést. Az autósok kezdetben idegenkedve nézték a kerékpárosokat, e sorok írójának is számtalanszor beszóltak az út menti kerekezés közben, majd kezdtek hozzászokni. Ami nem minden esetben egyszerű. Különösen annak tekintetében, hogy jóllehet, minden sofőr tudja, az autó erősebb a kerékpárnál, mégis feszültséget teremthet a közös úthasználat. Ráadásul a biztonságos kerékpáros közlekedés nem csupán a közlekedés szereplőinek egymás iránti tiszteletén múlik, hanem a közlekedési szabályok, a kerékpárok kötelező műszaki felszereltségére vonatkozó előírások betartásán is. Valamint a jó minőségű kerékpárutak hálózatának kialakításán. Vidéken minden negyedik ember naponta kerékpárra ül, a Budapesten élőknek pedig 7 százaléka. A szám húsz év alatt a fővárosban tizennégyszeresére nőtt. Hetente egyszer pedig a magyarok egyharmada kerékpározik.

További egyharmad szintén nyeregbe pattanna, ha a körülmények – az utak és legfőképpen a biztonság – ezt lehetővé tennék. Minden második polgár – ha rendszertelenül is – még ilyen körülmények között is szokott kerékpározni. Mára az országban összesen csaknem hétmillió kerékpár lelt gazdára.


Összeállította:
HARDI PÉTER