Elment egy nagy lélek

Gyermekkorában a magyar mellett falujában románul és cigányul is kitűnően megtanult. Megismert sok dalt és táncot, gyönyörűbbnél gyönyörűbbeket. Kolozsváron szerzett tanítói oklevelet 1946-ban, majd ugyanott elvégezte a Gheorghe Dima Zeneakadémiát. Tanított a kalotaszegi Magyarvistán, később a moldvai Lészpeden, 1956 után politikai nézetei miatt bebörtönözték, utána éveken át Gyimesben egy faipari vállalatnál dolgozott.

Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László követőjeként ekkor is folytatta a lényegében már a középiskolában megkezdett népzenei és néprajzi gyűjtést, 1969-től pedig szabad művészi pályára lépett. Munkássága mintegy 75 éve alatt több mint 15 ezer dallamot jegyzett le, a legszebbeket 26 kazettán és számos CD-n adta közre. Nagy szerepe volt a táncházmozgalom elindításában.

Életműve fontos része az erdélyi balladakincs feltárása, 2014-ben megjelent Balladás könyve 550 népballada szövegét és kottáját közli.

Bejárta a Mezőséget, Kalotaszeget, Moldvát, Gyimest, a zene és a táncok mellett gyűjtött népviseleteket, régi bútorokat, használati tárgyakat, eszközöket. Válaszúti múzeumának gyűjteménye több mint hatezer darabból áll, évente látogatók ezrei keresik fel. Szorgalmánál, munkabírásánál meg a rendkívüli memóriájánál, rendszerező képességénél csak emberszeretete és szerénysége volt nagyobb.

Főként életének alkonyán számos magas kitüntetést kapott – a Kossuth-nagydíjtól az uniós Európa Nostra-díjig –, a Nemzet Művésze volt, s a Magyar Művészeti Akadémián kívül tagja a Romániai Népművészeti Akadémiának is. De akik őt jól ismerték, tudják: mindennél többet jelentett számára a nép, amelyből vétetett – az egyszerű erdélyi emberek.

Nem hajbókolt hazug hatalmak előtt, és egész életében megmaradt Zoli bácsinak. Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra. Szelleme örökké élni fog.